Változékony, esős, szeles, hűvös időt mondanak, mégis sokan útra kelnek a hétvégén, megtelnek újra a szállodák, sőt százezrek utaznak Csíksomlyóba is.
Mindössze egy újabb lehetőség a pihenésre rohanó hétköznapjainkban? Vagy ünnepelünk valamit?
Mi valójában Pünkösd ünnepe?!

A pünkösd a Húsvét 7. vasárnapon és hétfőn tartott keresztény ünnep, a Szentlélek eljövetele.

Az ötvennapos húsvéti ünnepkör ünnepélyes befejezése.

Pünkösd megértéséhez az egész évi ünnepkört tárgyalni kellene. Keverednek itt is az ősi pogány ünnepek zsidó és keresztény ünnepekkel, így a szimbólumok, liturgikus elemek, a számmisztika és a termékenységi, természeti és ősi hagyományok összekuszálódhatnak, de megértve őket egységgé is formálódhatnak bennünk.

Az éves ünnepkörben fejlődő, változó fény diadalútjának következő állomása Pünkösd. Vele együtt megjelenik a természetben a burjánzás, amely tavaszköszöntő ünnepségeit már a római korban FLORÁLIÁK néven tartották, amikor Flora istennő, a növényvilág és a virágok – termékenység – istennőjét köszöntötték.

Az ószövetségi zsidó népnél eredetileg aratási hálaadó ünnep volt, majd a mózesi törvény emléknapja lett. Ezen a napon ülték meg annak emlékét, hogy az Isten szövetségre lépett népével, Mózes törvényt hirdetett, s nevezték “hetek ünnepének” is (hétszer hét pészah után).

Tehát ők is a Húsvét utáni 49-50. napot tartják ezt az ünnepet.

Görög nevének (pentékoszté) jelentése is 50, a magyar pünkösd szó ebből származik.

A Húsvét utáni hétszer hét nap az ötvenedik nappal betetőzve a hetes szent szám fokozása szimbolikus jelentőségű.

Keresztényi kultúránkban a Húsvétkor keresztre feszített Jézus harmadnapra feltámadt, majd még negyven napig tanítványai között maradt. Áldozócsütörtökön, azaz Pünkösd előtti csütörtökön a tanítványai előtt Mennybe ment, „eltávozott a földi világból, felemeltetett, és elment közülük azért, hogy szimbolikusan jelen lehessen közöttünk minden napon, a világ végezetéig.”

El Greco: Pünkösd, 1596', Madrid - Prado

Krisztus mennybemenetele után az apostolok, Mária és a legközelebbi tanítványok közösen ünnepeltek. Hirtelen hatalmas szél támadt, amely betöltötte az egész házat, ahol összegyűltek. Majd lángnyelvek jelentek meg, melyek szétoszlottak és leszálltak mindegyikükre: megteltek Szentlélekkel. Ezután különféle nyelveken kezdtek el beszélni, ahogy a Lélek adta nekik, hogy szóljanak. A Jeruzsálemben tartózkodók meglepve tapasztalták, hogy amit az apostolok mondanak, ki-ki a maga nyelvén megérti. Előállott Szent Péter és prédikálni kezdett. Sokan megértették beszédét, és belőlük alakultak az első keresztény gyülekezetek. Pünkösd tehát az egyház születésnapja is. Ez az a „történelmi pillanat”, amikor az idegen népek közé téríteni induló apostolok lépteivel a keresztény vallás világhódító útjára indult.

Szentlélek a kereszténységben a Szentháromság harmadik személye, az Atya és a Fiú kölcsönös szeretetének áradása. Nem személy, hanem Isten ereje. Az Atya és a Fiú azért küldte el a Szentlelket a Földre, hogy az Egyházban Jézus Krisztus személyét felemelje, fölmagasztalja, és minden hívőt elvezessen a Fiúval való személyes közösségre, valóságos Isten ismeretre és imádatra.

A Szentlélek jelképe a galamb, mivel amikor Jézus Keresztelő Jánosnál megkeresztelkedett galamb szállt fejére. A pünkösdi csoda képzőművészeti ábrázolásában az apostolok karéjában középen helyezkedik el Mária is, s míg az apostolok feje felett lángocskák lebegnek, Mária fölé a Szentlélek terjeszti ki szárnyait galamb képében.

„Népünknek az egyszer megszületőt, aki érettünk áldozta életét, minden esztendőben újra meg újra elhozza a Nap. Jézus életet adó, mindenszerető fényességét hozza a téli napfordulat. Húsvéton a feltámadó Megváltó, aki mindeneknek új életet ad – a tavaszi napéjegyenlőségen a diadalútjára lépő égi vándor. Az áldozócsütörtökön a legmagasabb égi pálya közelében araszoló Nap a mennyekbe távozó üdvözítőt idézi meg; Pünkösd hitet nevelő – növelő – nap adta eleven pirosában is Ő van jelen: a Szentlélek lángjában az Atya jobbján trónoló Krisztus „hét ajándéka” száll alá.” – Molnár V. József összefoglalásában.

E magasztos öröm nagy fecsegtető és a mai napig idekeverednek ősi, pogány termékenységi ünnepi motívumok, szimbolizálva a természet nyárba fakadó burjánzását, versengését. Egyik legelterjedtebb a középkor óta ismert szokás a pünkösdi király választása, amikor a legények ügyességi versenyen (tuskócipelés, karikába dobás) kiválasztották maguk közül a legjobbat, aki aztán minden lakodalomba, mulatságra, ünnepségre hivatalos volt, a kocsmákban ingyen ihatott egy évig. A Uralkodásának rövid idejére utal a “pünkösdi királyság” kifejezés.

Jellegzetes pünkösdi szokás a pünkösdi király vagy királyné körmenete: a legkisebb lányt pünkösdi rózsával, zöld ágakkal királynőnek öltöztetik és rózsaszirmot hullatva házról házra járnak köszönteni.

A magyar történelemben kiemelkedő, különös jelentőséggel bíró ünnep Pünkösd megünneplése a csíksomlyói búcsú. Az összmagyarság legjelentősebb vallási és nemzeti ünnepségeinek egyike, amely a rendszerváltozás óta a világ magyarságának rendszeresen ismétlődő tömegrendezvénye is lett.

1567-ben János Zsigmond erdélyi fejedelem a határőr katolikus székelységet fegyverrel akarta az unitárius vallásra áttéríteni, az összegyűlt székelyek azonban Nagyerdőnél győzelmet arattak, megvédték ősi katolikus hitüket. Erre emlékezve minden pünkösd szombatján ünnepi szentmisét és nagy búcsút tartanak, ahová több százezer ember érkezik az egész Kárpát-medencéből és a világ minden más tájáról is.

Tetszett a cikk, feliratkozom hasonló témájú hírlevelekre!