„Fut Bécs felé Jellacsics, a gyáva,
Seregének seregünk nyomába’,
Megrémülve fut a magyar hadtól;
Magyar hadban egy vén zászlótartó.”
Petőfi Sándor: A vén zászlótartó 

Bár nem kerek az évforduló, mégis mindenkit arra buzdítok, hogy látogasson el egy kirándulás erejéig Pákozdra, ahol ma már nem csak a 48-as hősökre lehet emlékezni. A pákozdi diadal tiszteletére 1950 óta szeptember 29-én tartjuk a magyar honvédelem emléknapját. Eleinte Néphadsereg napja, később fegyveres erők napja, legutóbb pedig honvédelem napja volt az elnevezése.

A Pákozdi Katonai Emlékhelyet - amely az 1848. szeptember 29-i pákozd-sukorói csata emlékére 1951-ben állított obeliszk környezetében  található – azzal a céllal bővítették ki, hogy bemutassa az 1848-ban alakult Magyar Honvédség történetének főbb eseményeit, és emléket állítson az eltelt 160 év hősi helytállásának, a minden korban becsületesen küzdő, és ha kellett életét is áldozó magyar honvédnak.

A 1,6 hektáros területen ma már több hőskor emlékműve, emlékhelye látható:

1848-as emlékhely a szabadságharc első győztes csatájában hősiesen helytálló honvédekre és nemzetőrökre emlékeztet különböző formában:

  • Emlékmúzeumban állandó kiállítás látható az 1848. szeptember 29-i ütközet történelmi emlékeivel. bővebben a Pákozdi csatáról.

Az 1848 márciusi forradalmat követő események során szeptember 11-én Jellasics Habsburg császári altábornagy 35 ezer főnyi seregével átlépte a Drávát, ezzel a forradalmi Magyarországot nyílt katonai támadás érte. A magyar seregek élén álló többségükben volt császári tisztek hátráltak, feladták az egész Dunántúlt. Már Pest is veszélybe került, Bécs pedig Magyarország alávetésére készült.

A magyar sereg megerősítésére, a védelem megszervezésére számos lázas gyorsasággal végrehajtott intézkedés történt.  Batthyány általános népfelkelést hirdetett a Dunántúlon, Kossuth  kiáltványban szólította fel a külföldön tartózkodó magyar katonákat hazatérésre, majd  toborzókörútra indult az Alföldre. Az erőfeszítések eredményeképpen szeptember utolsó napjaira a mintegy tizenhatezer főre nőtt magyar főerőnek sikerült védelmi állást elfoglalni a Velencei-tótól északra. Az új hadseregparancsnok Móga János császári és királyi altábornagy lett, miután a szeptember 28-án a sukorói templomban tartott haditanácson Batthyány miniszterelnök személyesen részvételével, és érveinek hatására vállalta, de csak akkor, ha Jelačić megtámadja. A Habsburg oldalon tehát a magyarellenességéről ismert Josip Jelačić horvát bán állt 22 000 fős­ seregével.

A pákozdi csatát tehát mindkét oldalon császári és királyi tisztek vezényelték.

A támadás másnap reggel bekövetkezett.

A hadmozdulat sikerében jelentős része volt a későbbi miniszterelnök Andrássy Gyulának, aki nemzetőrtisztként vett részt a csatában, és Perczel Mór négyezer főnyi különítményének.

A túlnyomórészt újoncokból álló 17 000 fős magyar sereg győzelmet aratott a túlerőben lévő osztrák csapattal annak ellenére, hogy közelharcra gyakorlatilag nem került sor. A tüzérségi párbaj még estig elhúzódott, de Jelačić délutánra beszüntette a harcot és fokozatosan visszavonta erőit, majd fegyverszünetet kért. Ez lényegében a magyar sereg győzelmét jelentette.

A győzelmet Móga nem használta ki. Csapatait Martonvásárra vonta vissza. A bán a hátában kitört népfelkeléstől is fenyegetve érezte magát, ezért a fegyverszünet alatt – saját tartalék hadtestét is cserbenhagyva – erőltetett menetben Bécs irányában elhagyta az országot.

A Jellasics felett aratott győzelmet teljessé tette, hogy október 7-én az ozorai ütközetben a magyar nemzetőrök megadásra kényszerítették Jellasics tartalék hadtestét is.

A csata sem méreteit, sem a veszteségeket tekintve nem tartozik a szabadságharc nagy csatái közé, következményei azonban a magyar függetlenségi harc továbbélése szempontjából felbecsülhetetlenek. A győzelem jelentős katonai következményein túl erkölcsi, politikai hatása miatt vált a magyar honvédelem jelképévé. A diadal nem csupán a magyar nép, a magyar hadsereg hangulatára hatott lelkesítően, hanem fontos tényezőnek bizonyult a Bécsben október 6-án kirobbant forradalom kiváltó okai között is.

  • Mártírok emlékműve az aradi vértanúk számára állít méltó emléket 13 robosztus „kopjafa” formájában. Érdemes elolvasni a tájékoztató táblát, amelyen leírták a felállított kopjafák jelrendszerét, amelyeket Huszka József ősi motívumvilágából válogattak ki. A karéjban sorakozó első oszlop gróf Batthyány Lajos miniszterelnök emléke, amely egy templomot stilizál kifejezve ezzel a szellemi vezetést, a föld és ég kapcsolatát.  A többi oszlop sorrendje megegyezik a kivégzések sorrendjével, a jelrendszer pedig megmutatja, hogy kit végeztek ki akasztással, kit golyó általi halállal. A gallér és paszomány motívumok a tábornoki rangjelzésükre utal, amely egyedül az ezredesként kivégzett Lázár Vilmosén nem szerepel. Kis Ernő oszlopára egy szemdísz is került mivel ő egyedül nem engedte bekötni a szemét. Az oszlopok oldalán a tábornokok utolsó mondatai olvashatók.

      

  • Vilmos huszár színes lovas szobra azoknak a dicső huszárokra emlékezik, akik közel két évszázad háborúiban hullatták dicső vérüket királyért, hazáért. A 10. huszárezred tulajdonosa 1814-1840 között III. Frigyes Vilmos, ezután IV. Frigyes Vilmos porosz király. A közhuszár 1840 mintájú fűzöld csákót visel, világoskék ruhát és sárgaréz gombokat. Katonái felvidékiek, nagyobbrészt magyarok, illetve szlovákok és ruszinok. 1848 tavaszán Galíciában, Tarnopol környékén állomásoztak, onnan indultak haza a szabadságharc hívására.

  • Obeliszk – itt a Mé­szeg-­he­gyen a nemrég felújított obeliszk elődjét először 1951-ben ál­lí­tot­ták fel, de annak elődje 1889-ben Pákozd főutcáján állt.

  • Móga János Mellszobra – Milyen gonosz tud lenni a történelmi emlékezet! A pákozdi csata kiváló vezetőjének nevét ma kevesebben ismerik, mint az általa megfutamított horvát bán, Jelačić nevét.

Pedig az 1784-ben Erdélyben született fővezér óriási lélektani hatást váltott ki a pákozdi győzelmével. Már fiatalon a császári hadsereg főhadnagyaként harcolt a napóleoni háborúkban. 1809-ben súlyosan megsebesült, ezért nyugállományba helyezték. 1813-ban századosként újra belépett a hadseregbe. 1842 augusztusában vezérőrnaggyá, 1848 júniusában altábornaggyá léptették elő. István nádor lemondása után ő vette át a magyar sereg fővezérségét és a megállította Jelačić bán előnyomulását, majd. az osztrák határig üldözte őket, de a császárra és királyra tett esküje megakadályozta abban, hogy a határt átlépve Bécs felé törjön. A hálátlan kortársak és még az utókor is ezért a tétovázásáért többször árulónak nevezte. Kossuth rábeszélésére később 1848. október 30-án a magyar sereggel mégis átlépte a határt, de Jellasics és Windischgrätz egyesült csapataitól a schwechati vereséget szenvedett. 1848. november 1-jén a kudarc után Móga – idős korára és egészségi állapotára hivatkozva lemondott rangjáról és visszavonult. A magyar főváros elfoglalása után Pestre bevonuló Windischgrätz császári főparancsnoknál jelentkezett, aki nyomban letartóztatta és hadbíróság elé állíttatta. A hadbíróság Mógát a szabadságharcban betöltött – rövid ideig tartó, ám jelentős – szerepe miatt rangjától és kitüntetéseitől megfosztotta és öt év várfogságra ítélte, amit Olmützben töltött le. Fogságának kitöltése után Erdélyben, vejének, gróf Lázár Györgynek szászerkedi birtokán élt 1861-ben bekövetkezett haláláig.

A XX. századi háborúk emlékműve

  • Vitézi rend sziklája az I. világháború Vitéz katonáinak állít emléket.  A Vitézi rend gondolata az ezer éves magyar történelemi múlt alapjára épül. A vitézi tettetek királyaink Szent István óta jutalmazzák. Róbert Károly 1326-ban megalapította a Szent György Lovagrendet, Luxemburgi Zsigmond pedig 1408-ban a magyar Sárkány Lovagrendet. Hosszú századok teltek el, míg az I. világháború után Horthy Miklós újjáélesztette a régi hagyományokat és megalapította a Vitézi Rendet. A vitézek, lovagok fő feladata a szellem ápolása, a belső viszályok, pártoskodások elhárítása és a hit védelme. A szovjet megszállás alatt 1989-ig betiltott rend volt, de a rendszerváltás után újra megkezdte működését és kapcsolódhatott a nemzetközi Rendhez.

  • Az I. világháborús barakk épületben kiállítás is megtekinthető
  • Lövészárok- rendszer II. világháborús bemutatóhely

         

  • II. világháborús emlékmű

Az 1956-os Emlékpont a forradalom emlékét őrzi. A tank robosztussága jelképezi a küzdelem hiábavalóságát. „E küzdelem és szellemiség a jövő nemzedékének is példa értékű lehet, emléke soha el ne homályosuljon.”

Sorkatonaság története kiállítás – állandó kiállítása a Misszió, amely bemutatja a magyar katonákat a nemzetközi békefenntartásban 1896-tól napjainkig. Érdemes csoportoknak tárlatvezetéssel megtekinteni a múzeumot, mert akkor alkalom nyílhat interaktív bemutatóra is, ahol fel- és kipróbálhatók az eszközök is.

Magyar Békefenntartó Emlékmű a ma katonáinak áldozatvállalását hívatott bemutatni. A Magyar Honvédség valaha volt és jelenlegi misszióit egy-egy emlékkő szimbolizálja, rajta a hősi halált halt katonák nevével. A nemzetközi békefenntartás, a válságkezelés a Magyar Honvédség fontos feladata lett. Az ENSZ 2002 decemberében döntött arról, hogy május 29-ét az ENSZ-béketartók nemzetközi napjává nyilvánítja annak jeleként, hogy a világ hálás a békefenntartók tevékenységéért. A nemzetközi szervezetnek ezt a munkáját 1988-ban Nobel Béke-díjjal ismerték el.

Mielőtt továbbindulnánk a kávéház panorámás teraszán érdemes elfogyasztani egy kávét és gyönyörködni a Velencei tó nádasokkal tarkított látványában.

Doni kápolna és az ismeretlen katona sírja a 2. világháborúban elesett honvédeknek állít emléket, amely kicsit távolabb az út mellett található. A különleges megjelenésű kápolnát 1999-ben, Szabó Tamás tervei alapján építették. A kápolna harangjának megkondításával
emlékezhetünk a Don kanyarban elesett katonákra. Évente január 12-én ökomenikus istentisztelettel és fáklyagyújtással emlékeznek meg itt a hősökről.

      

A Sukorói református templom a falu közepén áll. 1832-ben épült, klasszicista stílusban és 1848. szeptember 28-án a pákozdi csata előestéjén itt tartották a haditanácsot a fiatal Móga tábornok vezetésével. Az 1805-ből származó úrasztalánál mondta el Batthyány Lajos miniszterelnök is nagyhatású beszédét, amellyel a Habsburg-párti tiszteket is a forradalom eszméje mellé állította, és a vita hevében erre az úrasztalra csapta le kardját Móga tábornok. Bejelentkezéssel látogatható.

   

A jelenlegi park még nem állít emléket több másik Pákozdon és környékén történt történelmi eseménynek, pedig Pákozd volt a színtere 1593. november 3-án egy másik török elleni nevezetes csatának, amelynek során a Pálffy, Nádasdy, Zrínyi vezette magyar had szétverte a Székesfehérvár felmentésére érkező Hasszán budai pasa túlerőben lévő seregét.

Később pedig a Rákóczi szabadságharcot lezáró szatmári békekötést követően Pákozdban tartották Fejér vármegye nemesi közgyűlését 1711. május 5-én.

Valamint a II. világháborúban a közelben zajlott az egyik legnagyobb tankcsata Székesfehérvár birtoklásáért.

A sok történelmi emlék és esemény felidézése után érdemes egy nagy sétát tenni a Doni Kápolna mellett induló úton a Pákozdi Arborétumban, ahol a kilátóból fenséges látvány nyílik elénk az egész Velencei tóra. A 96 hektáros területen 250 féle fával, cserjével és számtalan lágyszárú növénnyel ismerkedhetünk meg. A Pákozd-Sukorói arborétumban tájmúzeum és halászati kiállítás is működik. A játszótér élményvárral, erdei-tó, esőbeállók, tanösvény várja a látogatókat, játszásra, sportolásra, bográcsozásra, szalonnasütésre is lehetőség nyílik.

      

Élményekkel teli indulhatunk a Szúnyog szigetre ebédelni a nádfedeles, kerthelyiséges Halász Csárdába. Innen a kikötőből van lehetőség sétahajókázni a tavon, vagy áthajózni Agárdra, sőt vezetett kenutúrát is ajánlanak a csodálatos Velencei Madárrezervátum Természetvédelmi Területére.

A Velencei tó rengeteg látnivalót és kirándulási lehetőséget rejt magába, amelyek közül az északi parton az ingóköveket és a nadapi Szintezési Ősjegyet feltétlenül érdemes megtekinteni.

Nadap - A település mellett, egy gránitsziklán található a Szintezési Ősjegy, amely Magyarországon a tengerszint feletti magasság meghatározásánál alappontként számít.

   

Pákozdi Ingókövek a Velencei hegység csodálatos és különleges képződményei. A Gomba-kő, Kis-Cipó, Pogány-kő, Oroszlán-szikla, Kocka-kő és Pandúr-kő ingókövek a lepusztult felszínéből előbukkanó gránittömbök, amelyek ellenálltak az eróziónak. A köztük lévő hasadékokból a víz és a szél felszínalakító munkája hordta ki a törmeléket és a mállási anyagot. Napjainkra a környezetükből kiemelkedő, lekerekített élű, egymásra tornyozódó sziklacsoportok formájában bukkannak a felszínre. Némelyikük festői, esetenként bizarr formációt alkotva olybá hat, mintha a bizonytalan egyensúlyi helyzetű sziklákat emberkéz hányta volna egymásra. Az erózió által erőteljesebben megmunkált, gömbölyded alakú sziklákat a helyi népnyelv gyapjúzsákok néven emlegette. Az ingóköveket az 1994-ben létesített Gránit földtani tanösvény is összeköti. A Pogány-kő csúcsát képező ingóköveken cirill betűs feliratok, „graffitik” emlékeztetnek arra az 1991 előtti időszakra, amikor a területen a Magyarországon állomásozó szovjet hadsereg egyik gyakorlótere helyezkedett el.

      

A Velencei tó déli parti nevezetességeit egy következő cikkben mesélem el.

Szép őszi kirándulást kívánok!

Forrás:

Tetszett a cikk, feliratkozom hasonló témájú hírlevelekre!