A Bakony régóta izgatta a fantáziámat, mert nagyon ritkán jártam erre, valahogy mindig kimaradt a kirándulási útvonalakból.

Mostani célállomásunk Bakonybél a Bakony szívében. Az odavezető úton is rengeteg látnivaló akad, amikből szemelgettünk néhányat, így első állomásunk Várpalota lett.

Várpalota

Várpalota ismert bányászváros, amely bizony nem a szépségéről volt nevezetes. Bányászlakótelepeivel nem az építészet gyöngyszeme. Kevesen ismerik a város közepén magasodó a Thury Várat, hiszen évtizedekig romokban állt. Gyakran nem is gondoljuk át alaposan egy-egy település nevének eredetét, itt pedig egyértelmű a kapcsolat a település a hatalmas épület között – nem csak hogy „vár”, de még „palota” is.

Óriási élmény egy-egy várunk történetében elmerülni, hiszen egész viharos történelmünk vonul át szinte mindegyiken. Én imádok úgy várak, várromot bebarangolni, hogy közben elmerülök a viharos évszázadok történéseiben. Nagyon izgalmas így a túra és nem csupán csupasz unalmas kövek halmaza a vár, hanem izgalmas időutazás.

Próbáld ki Te is! Sokkal izgalmasabb így a várakat szemlélni és a történelmet átélni. Kezdjük most a Thury várral…..

Miközben egy kedves hölgy végigkísért bennünket a palota látogatható termein, elmerültünk tehát a történelem viharos hullámaiban.

A Thury Vár története is középkori történelmünk legnagyobb alakjainak életén vonul végig, és ezekből a kis vártörténeti mozaikokból összerakható az egész magyar történelem. Figyeljük csak!

Várpalota keletkezésének megbízható írásos bizonyítékai IV. Béla király idejéből származnak, amikor még a Csák és Szalók nemzetség birtokának része volt az egész környék. A Bakonyban található Bátorkő fellegvár építése a XIV. század elejére tehető, feltételezhetően 1326 utánra, ugyanis az ősbirtokos Szalók nemzetség ekkor adta át Nagy Lajos királynak a területet. Nem sokkal később, 1350-ben Pusztapalotát Konth Miklós megkapta ajándékba a királytól a környék birtokaival együtt. Konth Miklós az ország egyik legnagyobb birtokosa, Nagy Lajos diplomatája, az ország nádora volt, és az Újlaky birtokkal együtt megkapta az Újlaky előnév viselésének jogát is. Fia, Újlaky Konth László apja halálakor nemcsak nagy vagyonát örökölte, de minden fontos tisztségét is továbbvitte. Mivel a vár a terepadottságok miatt nem igazán volt bővíthető, az Újlaky család a XIV. század második felében Bátorkőnél tágasabb, kényelmesebb lakóépületet emelt magának. Miklós és László még együtt kezdték el építeni a ranghoz méltóbb udvarházat, az őrhely jellegű szűk várból ugyanis képtelenek voltak ellátni a hatalmas birtok ellenőrzését és egyéb országos jelentőségű ügyeik intézését.

Az építés helyéül a jelenlegi Thury-vár területét választották ki. A Bakony és Sárrét találkozásánál fekvő terület már akkor is kisebb település volt kedvező feltételekkel, a Fehérvár-Veszprémi római út mellett.

Az Újlaky palota 1397-ben már készen volt, így immár 600 éves várfalak őrzik a múlt emlékét!

A „palota” elnevezés pontosan fedte a valóságot, hiszen kúriánál nagyobb, várkastélynál, várnál kisebb, illetőleg kevésbé erődített építmény volt.

A legértékesebb, máig épen megmaradt egység a régi palota rész, amely az országban is egyedülálló, világi falfreskókkal, kőablakokkal és kváderes osztású homlokzatával.

Ülőfülkés ablakaiban és a palota belső falán nagy művészeti értéket kép¬viselnek a már említett, épen fennmaradt, az országban is egyedülálló világi falfreskók, amelyek jelentős képzőművészeti és kultúrértéket őriznek számunkra az elmúlt századokból. Az egyik egy női, a másik egy férfialakot ábrázol, feltehetően az építtető család tagjait örökítve meg.

    

Szintén figyelemreméltó az udvaron található kút. Annak ellenére ugyanis, hogy szinte már minden kút kiszáradt, valamint a források is kiapadtak Várpalotán, ennek a kútnak bővizű forrása már több mint 600 éve ontja jó minőségű vizét, mely jelenleg a város alatt folyik el a Köves patakba.

A várban, a Boldogságos Szűz tiszteletére átalakított és felszentelt kápolnában önálló papi szolgálatot ellátó egyházi személy működött, aki valószínűleg a ferences-rendi kolostor tagja lehetett. Ugyanis Újlaky a vár építésével egy időben Palotán a szegény ferences-rendi szerzeteseknek egy kolostort is építtetett, amelyet 1456. május 16-án avattak fel.

    

Újlaky Miklós később a Konth nevet elhagyva 1426-tól uralta a várat. A kor egyik leghatalmasabb ura volt, eszes, büszke magyar főúr, akinek nagyra törő tervei voltak. Hunyadi János hívének vallotta magát, 1456-ban a nándorfehérvári diadalnak még ő is részese volt, de később elpártolt tőle és 1457-ben, amikor a királyi trón betöltéséről volt szó, mindent elkövetett annak érdekében, hogy elnyerje azt. Aki olvassa Bán Mór: Hunyadi sorozatát, annak különösen érdekes egy-egy újabb helyszín, vagy szereplő a könyvből. Ezek közé tartozik Újlaky Miklós alakja is.

Nem sokkal később, az 1458-as év a palotai vár jelentős eseményeit hozta el. Ugyanis ebben az esztendőben vette át Mátyás király a várat Újlaky Miklóstól, amely ebből kifolyólag, hacsak egy rövid időre is, de királyi vár lett.

A pusztapalotai vár, a monda szerint Mátyás király kedvenc vadászkastélya volt. Hogy ebben az időszakban Mátyás járt-e a palotai várban vagy sem, arról nincsenek hiteles adatok, de palotai kapcsolatairól számos író megemlékezik.

Nem sokkal később Mátyás eredményes ténykedése, az ország gazdasági felemelkedése és sorozatos sikerei, győzelmei Újlakyt is meggyőzték, és régi nézeteit feladva nagy tisztelője lett a királynak, aki rövidesen ismét kegyeibe fogadta a nemesi családot. Mátyás ahhoz is értett, hogyan lehet a haza szolgálatára megnyerni az ellenséget, ezt tette akkor is, amikor visszaadta a várat építőjének. Az uralkodó és Újlaky később kialakult, igazi elmélyült kapcsolatának bizonyítéka az is, hogy Mátyás házasságon kívül született gyermekének, Corvin Jánosnak Újlaky lett a keresztapja. Mai szóhasználattal élve Újlaky Miklós a palotai vár építője, Mátyás király keresztkomája volt.

Újlaky Miklós halála után a várat és a birtokot fia, Újlaky Lőrinc herceg örökölte. Ő azonban már nem épített hozzá a várhoz, pazarló módon élt, és ezzel egy időben a várgesztesi várat is használta, sőt az lett fő tartózkodási helye.

A szabályos alaprajzú, négy saroktornyos várkastélyt 1524-ig – kihalásáig – uralták az Újlakyak, akik koruk egyik legjelentősebb nagybirtokos famíliája voltak.

    

Újlaky Lőrinc özvegye a pécsi püspök testvéréhez, Móré Lászlóhoz ment feleségül. Móré részt vett a mohácsi csatában is, ahonnan épségben hazakerült. A kétes politikai helyzetet kihasználva – az országnak két királya is volt, miközben a legerősebb potenciális ellenség is hazánk területén masírozott – valódi rablólovag módjára élt, a környéken gyilkolt, fosztogatott. Szapolyai János király 1533-ban sereget küldött ellene, melyet szövetséges török csapatok, és mecenzéfi (aknakészítésben járatos) bányászok is erősítettek. Móré bevárta a támadókat, és keményen ellenállt, bízott Palota falainak erősségében. Az ostrom során azonban várnagya ágyúgolyótól elesett, a védők kitartása megrendült, ő pedig gyermekeit hátrahagyva, pénze egy részét elosztogatva további kitartásra buzdította katonáit, míg ő egy kötélen leereszkedve a falról, a várig nyúló Bakonyi erdőbe menekült. Mindeközben a bányászok aknát fúrtak a fal alá, amely a robbanástól részben ledőlt, ezzel a vár sorsa megpecsételődött. Móré sem élt sokáig szabadon, gyermekeivel együtt török fogságba került, majd az isztambuli Héttoronyban (Jedikula) halt meg Török Bálinttal és Maylád Istvánnal együtt.

Szapolyai János, a Podmaniczkyak, a végvár építésének kezdete

Móré László elüldözése után Szapolyai János királyé lett Palota vára. Habár a vár királyi kézen maradt, a nagy harcok és áldozatok árán megszerzett épületet már 1537. szeptember 30-án a cseh Podmaniczky testvéreknek, Jánosnak és Rafaelnek adta János király. Palota tehát a Podmaniczkyak birtoka lett, akik sűrűn váltogatták elköteleződésüket I. Ferdinánd és János király között. A két magyar király közt hol az egyik, hol a másik pártjára állva, kihasználva a helyzetet gyarapították vagyonukat. Öncélú érdekeiket hajtva mindkét királynak hűséget esküdtek, és rettegésben tartották a vidéket. A törökökkel közösen fosztogattak, raboltak, még a megmaradt palotai ferences rendházat is feloszlatták, a zirci cisztercita kolostort is ők pusztították el.

Szapolyai János 1540. július 22-én meghalt, halála pedig sajnos újabb bonyodalmakat szült. Még életében megeskette Martinuzzi Fráter Györgyöt, királyi hatalmának legfőbb intézőjét, hogy halála után fiát koronázzák királlyá, mindezt annak ellenére, hogy a két király Szulejmán háta mögött meg¬egyezett: János halála után a Szapolyai rész is Ferdinándé lesz. Ugyanis 1538-ban, a váradi békében egymás királyságát is elismerték, és kimondták, hogy János király halálával az országrész Ferdinándra száll. A titokban kötött békét a török szultán nem nézte jó szemmel.

    

Az egyezséget Szapolyai azonban nem tartotta be, hanem elvette Izabella lengyel királylányt feleségül, aki 1540-ben fiút szült neki. Az ország¬részt nem engedte át, hanem fiát, a csecsemőkorú gyermeket koronáztatta királlyá. Gyámjai Martinuzzi Fráter György és Török Bálint lettek, anyja, Izabella királyné pedig a pár napos János Zsigmond nevében átvette az uralkodás jogát.

Nem sokkal később, 1541. augusztus 29-én, a mohácsi vész ötödik évfordulóján kard¬csapás nélkül, török csellel esett el Buda vára. I. Szulejmán látogatást tett a megrettent Izabella királynőnél. A kis királyt gyámjával, Török Bálinttal a sátrába rendelte, ahol fogva tartotta őket, miközben a török katonaság megszállta a várat. Ezzel Magyarországon kezdetét vette a másfél évszázados török uralom.

Buda várának elfoglalása az országot a török elleni nagy összefogásra sürgette. Új hadi stratégiát kellett kidolgozni a továbbvonulás mihamarabbi megakadályozása végett. A magyarországi végvárak létrehozása a török hódoltság idején az ország megmentésének egyetlen záloga volt. Ugyanis a török nem vonulhatott tovább addig az országban, amíg a várak ellenállását meg nem törte, mert ha maga mögött hagyta volna a várak erőit, lehetetlenné tette volna az utánpótlást, és az esetleges visszavonulás útját is elvágta volna maga elől. A terv bevált, a végvárak az ostromokkal a török erőket jelentősen meggyengítették, valamint alkalmatlanná tették a további hadviselésre is, hiszen a nagy távolság miatt az utánpótlás nagyon lassúvá vált a török csapatoknál.

A végváraknak kiemelt épületek igen sokfélék voltak. Lovagvárak, megerősített udvarházak, kolostorok, sőt templomok is voltak közöttük. Így nem meglepő, hogy a palotai négytornyos, nagy udvarral rendelkező, négyszögletes várat is végvárnak jelölték ki, több dunántúli várhoz hasonlóan. Az épület adottságai mellett a területi elhelyezkedése is előnyös volt, a Bakony lábánál a várvölgyi átjáró védelme miatt óriási szerep jutott a jó helyen lévő Palota várának, ezért kiemelt fontosságú szerepet kapott a magyar végvárak között.

1543-ban Fehérvár is török kézre került. A város elfoglalása után a környező települések is az ellenség kézére kerültek, ezért Palota is elszigeteltté vált. Következő stratégiai jelentőségű vár Palota volt, amit Hamza bég többször sikertelenül ostromolt. Ugyanakkor a vár anyagi ziláltsága a Podmaniczky család nemtörődömsége miatt egyre fokozódott.

Miután 1552-ben a sikertelen egri csata mellett sajnos a Veszprém is elesett, egyedül Palota menthette meg a Dunántúl északi részét a törökök ellen.

…….és itt érkeztünk el végre a vár névadójának életéhez és hőstetteihez. Thury György volt az, aki híres törökverő vitézként fogta össze a maroknyi várvédő sereget. Thury a magyar végvári vitézi élet egyik legnagyobb alakja volt. Hős katona, nagyszerű hazafi, okos hadvezér, bátor vitéz. Katonái rajongtak érte.

Thury György érkezésekor már nagyon elszegényedett a palotai vártartomány, mind katonailag, mind gazdaságilag. Thury hiába fordult anyagi segítségért Bécsbe Ferdinánd királyhoz, ígéreteken kívül semmit nem kapott.

    

A magára maradt kapitány éjszakai kitöréseikkel borzalmas pusztítást végzett a környéken táborozó törökök között, és sok zsákmánnyal tért vissza portyájáról. Fegyvereket, lovakat szerzett, sok török rabot hurcolt a várba, hisz az építés folyamatosan sok munkaerőt is igényelt. Eme tetteivel még jobban magára haragította a törököt és ezzel nem könnyítette meg nehéz helyzetét.

Végső elkeseredésében és dühében Hamza bég cselt eszelt ki Thury ellen. Vakon hitt a kémjében, akivel valamilyen italféleséget juttatott el a palotai várba, amitől ugyan nem hal meg az, aki megissza, de három-négy napig olyan kábult állapotban marad, hogy szinte nem tud uralkodni cselekedetei felett. A kém eljuttatta az italt, de egyben el is árulta a titkot Thurynak. A török így nagy támadást intézett a Palota ellen. Thury, tudván a cselről felkészülten várta a törököt, de teljesen háttérben maradt, úgy irányította az ellentámadást. A próbálkozás ismét török kudarccal fejeződött be.

Ezek után még további sűrű török támadások ismétlődtek, de az ellenséges csapatok mindig eredménytelenül vonultak vissza Fehérvárra.

Végül Hamza bég Thury György végleges legyőzéséhez Arszlán pasa budai seregével kiegészülve indult ostromra e fontos bakonyi átjáró előtti vár bevételére.

1566. június 5-én 8000 ember készült a nagy támadásra a 200 főnyi várvédőkkel szemben.

Thury természetesen látta a nagy bajt, és végveszélyt érzett. Először két katona, Papp Péter és Literádi Péter vállalkoztak arra, hogy kiszöknek a várból és felrobbantják a törökök lőportárát. Tervüket sikerült véghezvinni, ám a törökök elfogták, megkínozták és kivallatták őket. A két bátor vitéz félrevezetésképp azt hazudta az ellenségnek, hogy ott, ahol a falat lövetik, az sokszorosan biztosított és nagyon vastag, pedig a valóságban már majdnem beomlott. A terv bevált, a törökök máshol kezdték ágyúzni a várat, így a fal a két katonának köszönhetően nem omlott be. Sajnos azonban az életükkel fizettek a vár megmentéséért, a törökök kegyetlen módon karóba húzták mindkettőjüket.

Ezután Thury két legvitézebb hadnagyát, Pálffy Ferencet és öccsét, Thury Farkast kérte meg, hogy a török táboron keresztül lóval kijutnak Bécsbe, hogy tudassák Miksa császárral, ha nem ad segítséget, nem bírják megtartani ezt a fontos bakonyi átjáró előtti várat, és Bécsnek is nagy veszélyt jelentett volna, ha a Dunántúlt megszállja a török.

Természetesen a segítség késett, de az élethez szerencse is kell, és Thury és vitézei ki is érdemelték szerencsét.

Történt tehát, hogy Hamza bég kémeket küldött a Bakonyba kikémlelni, hogy jön-e a vár részére a felmentő sereg. A kémek pedig arról számoltak be, hogy nagyszámú felmentő sereg közeledik. Az történt ugyanis, hogy éppen ebben az időben a győri főbíró sok szekeret küldött fáért a Bakonyba, hogy gallyat, fát szállítsanak a dunai gátak erősítéséhez. Nagy port vertek, zajt csaptak, magyarul, svábul beszéltek és zajongtak munka közben. Őket hitték felmentőknek a törökök, és ezt jelentették a pasának. A hírre Arszlán jajveszékelve adta ki a parancsot a visszavonulásra.

Palota vára jelentős végvárrá alakulva mindig ellenállt a töröknek. Thury vitézségét a szigetvári várvédő unokája, gróf Zrínyi Miklós költő és hadvezér is megírta a Szigeti veszedelem című eposzában:

„Ben jó rendet hagyván maga kétszáz fővel
Palotáról jön ki Thury csupa hírös hőssel
Törökre ráüt vitéz merészsége
Sokat levág bennük vitéz keménysége”

Végül a tizenöt éves háború kezdetén, 1593-ban került török kézre Palota Ormándy Péter kapitánysága alatt

A palotai vár 1593-1687-ig kisebb megszakításokkal kilencvennégy évig volt török uralom alatt, közel ötven évvel kevesebb ideig, mint a török magyarországi tartózkodása.

1687. november 21. újabb aranybetűs nap volt Várpalota történelmében, a vár ugyanis ekkor szabadult meg végleg a törököktől. 1687. november 17-én a bátorságáról híres Esterházy János háromezer főnyi lovas és gyalogos csapatával megjelent a várnál és lövetni kezdte azt. A harchoz még felmentő sereg is érkezett a környező felszabadult várakból, így nagy erőkkel, fegyverekkel jól felszerelten indulhatott meg a támadás. Az utánpótlás nélküli, jelentősen megfogyatkozott török belátta a vészhelyzetet és felszólítás nélkül kijelentette, hogy feladja a várat, ha asszonyaikkal, gyerekeikkel szabadon elvonulhatnak. A magyarok ezt megígérték, és meg is tartották a szavukat, nem úgy, mint a török 1593-ban, kilencvennégy évvel korábban. Így 1687. november 21-én hatvannyolc fegyveres férfi, kilencvenhét asszony és harminckilenc gyermek, összesen kétszáznégy török hagyta el a várat. Őket Budára kísérték és onnan török területre szállították.

Nem sokkal később, a karlócai békében a török lemondott a magyarországi birtoklásról. Új korszak következett a Habsburgok kizárólagos uralma alatt, de a 150 éves török kor végleg lezárult Magyarországon.

A török kiűzése után, de a sokat szenvedett Palota vára és annak környéke külön kiemelhető a romos és lakatlan települések közül. A bécsi kormányzat önérdekből is a nagybirtokosok szervezett betelepítését szorgalmazta, és más nemzetiségű lakossági áttelepítéseket is végzett az országban. A lakók elhurcolásával a mezőgazdasági művelés jelentősen visszaesett az ország sok területén, de főleg Palota és környéke hevert sok időn át megmunkálás nélkül, parlagon.

A palotai várat és a hozzá tartozó birtokot ilyen leromlott állapotban vehette használatba Zichy István 1687 után. A legsürgősebb feladat tehát az épület helyreállítási munkája volt. A Zichy család hamarosan be is költözött a felújított épületbe.

1690 után a vár ura, gróf Zichy István a gyors felújítás után megkezdte a környék lakossági visszatelepítését is.

Ezt a békés felvirágzást azonban 1703-1711-ig újabb harcok követték.

Rákóczi és Thököly zászlaja alá már csoportosultak a földnélküliek, a földesuraktól bujdosó jobbágyok, kurucok. A török igából Habsburg járomba kényszerült, pártoskodó földesuraktól zsarolt magyar nép néhány esztendő múlva, II. Rákóczi Ferenc lobogói alatt újból felkelt szabadsága védelmében.  A legendás kuruc időkben még egyszer régi fényében ragyogott fel Palota várának harci dicsősége. Domonkos Ferenc kuruc brigadéros maroknyi seregével védte a várat a kegyetlenkedő labancok ellen.

Az 1711-es a Szatmári Béke után az ország belsejében sok várat leromboltak, hogy az újra és újra fellángoló Habsburg-ellenes harcokhoz ne lehessen őket felhasználni. Így járt a palotai vár a palotai vár két északi tornya is, amit azóta sem állítottak vissza.

1715-től Palota végvár jellegét teljesen felszámolták, a katonaságot is megszüntették, és a környék kezdett békésebb életet élni a sok harcos esztendő után. A külső árokvédő falakat széthordták a községi építkezésekhez, a hatalmas várárok is feltöltődött az idők folyamán.

A XVIII. század második felében átépítették a régi kápolnát is, melynek belső szerkezete ma is őrzi akkori jellegét.

Eljött az 1848-as szabadságharc győzelme és annak retorziója is. A Zichy család ekkor is példát mutatott hazafiságból. A palotai várból indult gróf Zichy Béla huszonhárom évesen a szabadságharc védelmére. Kossuth hívó szavára a környékből toborzott háromszáz magyarral ment Jellasics ellen Varasd és Zágráb térségében szervezett ellentámadásra.

Palota vára 1687-1889-ig volt folyamatosan a Zichyek tulajdonában, utolsó tagja, gróf Zichy Paulina 1890-ben meghalt.

Palota és környéke a gyakorlótér miatt kiválóan alkalmas katonai célokra, ezért a honvédség is nagy terveket készített a vár katonai használatára, de az I. világháború után mégis ideiglenesen a salgótarjáni Kőszénbánya Rt. tulajdona lett, majd 1945-ig újból katonai célokat szolgált.

A várhoz kötődő hagyományok, mondák

• A hagyomány szerint Mátyás király is járt itt az Újlaky család vendégeként. Éppen ezért gyakran emlegetik az igazságos király barátja, a vár tulajdonosáról Újlaky-várnak is, a török kor híres várvédő kapitánya nevéről elnevezett Thury-vár elnevezés mellett is.
• A vár történetéhez szorosan kapcsolódik az a hiedelem is miszerint 1476. december 11-én Beatrix a palotai várban készült fel a másnap Fehérváron Mátyás királlyal kötött esküvőjére és királynői koronázására.
• Fontos megemlíteni azt is, hogy Ulászló koronázásának megakadályozása végett a budai várból, Palota várába hozták át a magyar koronát és koronázási jelvényeket, de Beatrix a Fekete Sereget küldte a korona visszaszerzésére. Mivel Corvin János nem akart áldozatok árán király lenni, átadta a koronát és ezzel lemondott a trónról.

A Thury vár ma óriási beruházásnak köszönhetően egész területén hasznosított csodálatosan felújított épület. A vár különböző kulturális események helyszíne, így ottlétünkkor éppen a gimnázium ünnepére csöppentük bele, de párhuzamosan egy esküvőre készültek, valamint egy kiállítás megnyitója is kezdődött.

A modern építészeti megoldásokat ötvözték a régi korok régészeti feltárásaival. Modern lifttel mentünk fel a tetőteraszra, ahol körbejárva ráláttunk a város minden pontjára, északon pedig a Bakony vonulataira. Az épület nagy részében irodák működnek, de bányászati kiállítást, és várbörtönt berendeztek. A régi falak feltárásával a középkorba is betekinthettünk megcsodálva a világi freskómaradványokat is.

Különösen nagy meglepetéssel nyugtáztuk, hogy bár rengeteg pénz szükséges hozzá, de meg lehet találni régi váraink, palotáink mai hasznosításának kiváló formáit is. Erre jó példa a várpalotai Thury Vár, ami különböző irodák mellett rendezvényhelyszín és múzeum is egyben.

Zichy kastély – Trianoni Múzeum

Várpalotán érdemes meglátogatni a Trianon Múzeumot is, ami a Zichy-kastélyban található. Az eredetileg barokk kastély mai formáját 1860-as években kapta, amikor Ybl Miklós tervei alapján klasszicista-romantikus stílusban átépítették. Az akkori tulajdonos, gróf Zichy II. Imre művészi alkotásokkal és könyvtárral gazdagította, a kör alakú könyvtárszoba falait és mennyezetét freskókkal díszítette. Sajnos a könyvek és az oldalfreskók elpusztultak, de a mennyezet képei még ma is láthatók.

Ebben az épületben kapott méltó helyet az I. világháborút lezáró trianoni békeszerződésre emlékező Trianon Múzeum állandó kiállítása. A tárlat a Kárpát-medence természeti, történelmi és kulturális értékeit és a XX. századi békeszerződés népességi, gazdasági előzményeit mutatja be. Foglalkozik a bécsi döntések és a párizsi békeszerződés történetével és a következményeivel, bemutatja az 1920 utáni irredenta és rivizionista mozgalmakat és ezek tárgyi emlékeit.

www.trianonmuzeum.hu

Bátorkő Vára

A Thury Vár történetének elején említett Bátorkő fellegvár romjait csak messziről láthattuk, de érdemes oda is felmászni, hiszen csodálatos kilátás tárulhat elénk. Várpalota központjától 3-4 km-re a Bakony meredek falú, mély völgyében egy kiugró sziklatömbön állott a vár, amelyet IV. Béla rendelkezése nyomán építettek a tatár hadak ellen.

Bátorkő romjaihoz a Thury várból piros sáv turistajelzés vezet.

    

Tés – szélmalmok

A mi következő célunk viszont a Bakony legmagasabb fennsíkja, a Tési fennsík, amely 465 méterrel a tenger szintje felett helyezkedik el és az állandó széljárás miatt tiszta levegőjű, és alkalmas a szélenergia hasznosításra.

Ez már a rómaiak is felfedezték, de mi nem tudunk most ilyen messzi távolba tekinteni, csak a helytetőn álló két szélmalmot látogatjuk meg, melyeket egy családi ház udvarából közelíthetünk meg. A házban kovácsmúzeum is működik, de a fő attrakció a két malom. A tulajdonos egy hatalmas kulcsot nyomott a kezünkbe, azzal sétáltunk el az udvar mögötti réten fekvő két malom egyikéhez. A malmok fénykorukban gabonát őröltek, kapacitásuk kedvező szélviszonyok mellett napi 4 mázsa volt. A malom még ma is működőképes és fel lehet mászni a zsindelyes, kúpos tető alá is.

    

Házigazdánk végezetül alaposan megmutogatta édesapja egykori kovácsműhelyét, amiben ma már nem csak a kovácsmesterség minden régi alkatrésze látható, hanem gyűjtő szenvedélye eredményként a környék régi egyéb használati tárgyait is bemutatja. Mi nosztalgiáztunk saját nagyapáink, nagyanyáink tárgyait, amikkel még gyermekkorunkban találkozhattunk működésük közben is, de már a gyermekeink, unokáink részére bizony el kell magyarázni egy-egy eszköz mire volt jó, és valószínűleg mosolyogva tekintenek a múltba a mobiltelefonjukkal a kezükben, amin azonnal el is olvashatják online a tudnivalókat. És ez alig 50-80 év távlata.

    

    

    

Tésről kedves, kanyargós bakonyi úton jutottunk el Zircen keresztül Bakonybélbe.

Bakonybél

Bakonybél az Északi-Bakony közepén, a Bakony legmagasabb hegyének, a Kőris-hegynek (709 m) a közelében, egy gyönyörű völgykatlanban, a Gerence-patak partján fekszik.

Bakonybélt körülölelő hegyekből több helyütt kimagasló hófehér sziklák, mint a Borostyán-kő, a Kertes-kő, az Oltár-kő, a Fehér-kő, az Odvas-kő, a Hegyes-kő környéke áldozati helyül szolgáltak az államalapítás és a kereszténység felvétele után a Bakony erdeiben, szurdokaiban menedéket kereső, ősi hithez ragaszkodó pogányoknak. Nem csoda hát, hogy a közelben – Várpalota mellett – lehetett Koppány és István végső küzdelme is.

Később a szép völgy kedvező fekvése, a patak közelsége miatt ez a hely alkalmasnak látszott a szerzetesi életre is, s a közeli barlangok még a remetéskedésnek is kiváló helyet nyújtottak. Így amikor Szent István király fia, Imre herceg nevelése hazánkba hívott Gellért püspök úgy látta, hogy Imre már mindent tud, amit ő átadhatott neki, visszavonult ide Menyhért társával együtt. A legenda szerint István nem tudta, hogy hol vannak és kihirdette, hogy aki megtalálja őket, azt megjutalmazza. Egy szentgáli kanász is erre járt, és gondolta, hátha rájuk talál. Meg is találta őket és értesítette a királyt. István király lóháton jött, és a kanász, Gál, vezette gyalog. Ahol most a templomunk van, ott akkor mocsár volt. István király lova megsüllyedt és azt mondta: itt építtettek templomot. 1018-ban tehát a Szent István király alapított monostor fontos közigazgatási központ lett. Könyvtára a 13. század második felében, tudományos jelentőségében a pannonhalmi és a pécsváradi monostorok könyvtárai után következett. A monostor, a templommal együtt 1287-ben leégett. Értékes egyházi relikviák, oklevelek és a könyvtár pusztultak el az épülettel együtt.

A csodálatos természeti környezet és gazdag helytörténeti értékei tették kedvelt kiránduló központtá a települést. A környéken eredő bővizű források, hatalmas sziklák, vadregényes szurdokok ihlették meg Cseh Tamást is az indián világ megelevenítésére.

Bakonybél kedvelt kirándulóközpont, ezért számtalan szálláshellyel rendelkezik, így nem nehéz válogatni közülük. Mi a Vadszőlő panzióban szálltunk meg, ahol a házigazda rendkívül rugalmasan fogadta szokatlan kéréseinket, sőt példás vendéglátóként szolgáltak ki bennünket.

Első kiránduló célpontunk Bakonybél központjából indult, a Szent Gellért térről dél felé a Petőfi utcán, a P+ jelzést követve. Kb. 500 méter után elhagyjuk a falut, és a kavicsos úton tovább sétálva még 500 métert elérjük a Borostyán-kutat.

Szentkút – Borostyán-kút

A falutól 1 km-re fekvő Borostyán-kútnál Kányádi Sándor: Folytonosság versének idézete fogadott bennünket egy csodálatos tavacska mellett:

„Áldozóhely volt. Szentély. Pogány templom, később keresztény. Mutatja még egy-két mohos darab a hajdani falakat. Most csak hely. Fű, fa és bokor tenyészget csöndjében. Élni akar. Lábod ősi ösvényre ismer. Akármikor jössz, itthon van az Isten.”

A hagyomány szerint a béli monostort alapító Szent Günther és a később vértanúhalált halt Szent Gellért is e hely közelében töltött remeteségben néhány évet. Három forrás fakad a kápolna előtt, amelyet kőből rakott medencével foglaltak kútházba. Gellért meglelte az erdő közepén ezt a három forrást, amelyek vize találkozik ezen a helyen. Egyből a Szentháromságra asszociált, és úgy gondolta, hogy nem találhatna szebb helyet remeteéletének. A medence közepén dombormű eleveníti fel Szent Gellért e helyhez kötődő legendáját, valamint emlékét egy szintén Szent Gellértet és egy szarvasborjút ábrázoló szobor is őrzi. Mögötte áll egy kápolna, amely 1825-1837 között épült barokk – rokokó stílusban, a korábbi fakápolna helyén. Innen indul a 14 stációból álló keresztút a szikla tetején található kálváriához.

    

    

A kápolna mellett lépcső vezet egy elfalazott sziklahasadékhoz, amely elé egy Lourdes-i Mária szobor került. A szájhagyomány szerint e barlang lehetett a remeteség helye. Mi először erre a helyre másztunk fel, majd tovább kapaszkodva a meredek ösvényen váratlanul a Krisztus, Szűz Mária és Szent János alakjával ábrázolt Kálváriához értünk.

Kis pihenő után furcsa módon visszafelé jártuk végig a stációkat. Körös-körül mindenfelé virágzott a medvehagyma, amely illata belengte a környéket.

A kápolna környékét a falu összefogásával állították helyre 1996-ban, ekkor duzzasztották tavacskává a források vizét.

    

Csúcs-hegy

Innen továbbra is a P+ jelzést követve egy erdei ösvény kaptatóján haladtunk tovább, mígnem elértük a hegy tetejének fenyőit, majd az azokon át kanyargó sétaúton egy villanypásztorral elkerített legelő mellett haladva kiértünk a Szőlőgyöp rétjére. Innen már láthattuk a falut, sőt, a Bakony legmagasabb pontját, a Kőris-hegyet is, amely védelmezőn emelkedik a település fölé.

    

    

A tetején álló Vajda Péter kilátó talapzata 709 méterrel van a tenger szintje felett. Innen szinte teljes körkilátás nyílik: látható például a Balaton, sőt tiszta időben az ausztriai Schneeberg és Rax 150 km-re lévő kétezres csúcsai is. A hegyen polgári légtérellenőrző radar működik. Fehér kupolás radartornyát a helyiek egygombócos citromfagyinak csúfolják. A komplexum területére tilos a belépés, de a kilátóból szinte a torony szomszédságában érezhetjük magunkat.

Innen a fátlan Csúcs-hegyről is páratlan kilátás tárult elénk: Bakonybél és a települést körülölelő hegyek képe.

    

A Csúcs-hegyről a Z- jelzést követve visszasétálhattunk Bakonybélbe egy meredek aszfaltozott úton.

Az egész kirándulás mindössze 4 km és csak 110 m szintkülönbség – igazán kellemes séta.

A szálláshelyünk felé vezető úton, Bakonybél Fő utcájában egy szép módos iker parasztház áll a jobb oldalon.

  

Bakonybéli Tájház

A ház és a melléképületek a Hasprai család tulajdonában voltak. A Haspraiak az 1700-as években, a török hódoltság utáni időkben telepedtek Bakonybélbe. Egy, a 18. század közepén készült összeírásban Hasprai Fülöp neve, mint irtásföld tulajdonosa szerepel. A századfordulón már nagygazdaként tartják nyilván a családot, s az épületegyüttes a jómódú gazdálkodók életmódját idézi. A két, homlokzatával az utcára épült házat – a nagyházat és a kisházat – szép ívű, barokkos kapu köti össze. Az ajtón bejutva meglepő látványt nyújt a tágas belső udvar, s a nagyház oszlopos, íves tornáca, melyhez hasonlót eredeti formájában a környéken több helyen láthatunk.

    

A Tájházban helyet kapott természetesen a helyiek jellegzetes mestersége, a gazdasági faeszköz készítés.  A lakosos főként favilla, fagereblye késztéséből, fa- és mészégetésből éltek. A faszerszám készítés hagyománya máig fennmaradt a faluban.

      

Bakonybél valóságos faragó-faluvá vált a 19. századra. Az évente százezer számra előállított faeszköz főként a faluzó utak alkalmával, illetve a dunántúli piacokon lelt gazdára. Emellett a 19. század végéig nagy tételben vásárolták a Bakonybélben készült termékeket a külföldi, elsősorban szerb, horvát, bolgár és román kereskedők. Az 1880-as évektől az első világháborúig a bakonybéliek csoportos külországi vándormunkán is hasznosították fafaragó ismereteiket. A famunkából élő fások társadalma alapvetően három rétegből állt: a faragó kézművesekből, az ölfavágó napszámosokból és a faeszközöket értékesítő kereskedőkből.

Az épület 1966 óta műemlék és 1970-től az országban az elsők között megnyílt skanzenek – népi műemléki kiállítások közé tartozik.

     

A nagyobbik módos házban a régi berendezéseket találjuk, mg a kicsi öreg házban Cseh Tamás indián rajzaiból nyílt állandó kiállítás. Mint már említettem Cseh Tamás rajongója volt a Bakonynak és itt Bakonybélben saját háza is volt – a Petőfi utcában balra az utolsó ház. A népszerű zeneszerző, előadóművészt 2009. április 18-án díszpolgárrá választották. A faluban, ami indiántáboruk kiindulópontja is egyben, saját birtokkal is rendelkezett. Élete utolsó két esztendejében állandó lakos.

Bakonybél központjában áll a Szent Mauríciusz Monostor és Plébánia templom 

A monostorok ősidők óta a Találkozás helyei. Olyan kitüntetett pontok a fizikai és a virtuális térben, ahol természet és történelem, emberi kreativitás és kegyelem, szenvedés és öröm, ember és ember, ember és Isten egymással kapcsolatba léphetne.

1018-ban Szt. István király alapított itt bencés monostort. A hely kiválasztásában nagy szerepe volt Boldog Gizella királyné rokonának, Szent Günter niederaltaichi szerzetesnek. Ő az első név szerint ismert utazó, aki a béli tájban gyönyörködött és a hegyekkel övezett völgyben megtelepedett. Az itt élő szerzetesek nemegyszer bizonyosan vendégül láthatták a királyi párt.

    

A ma is álló templom alapkövét 1750. május 29-én Sajghó Benedek pannonhalmi főapát rakta le. Noha az épületet többször felújították, tornyát-toronysisakját átalakították, lényegében ma is barokk formáját őrzi. 1950-ben a népi demokrácia betiltotta a szerzetesrendeket, így a bakonybéli monostort is. A bencés szerzeteseknek 1950 októberében el kellett hagyniuk az épületeket, helyükbe hatvan gráci irgalmas nővért internáltak. A temetőben nyugszanak mindazok, akik hazájuktól távol, itt haltak meg. Később a főépületben szociális otthon működött.
1991-ben a Pannonhalmi Szent Benedek Rend visszakapta a béli apátság és a park tulajdonjogát, 1998-ban pedig megalakult a Béli Szent Mauríciusz Monostor, hogy megőrizhesse és továbbadhassa a csaknem 1000 éves hagyományokat az utókornak.

Az épület belső kialakítása meglehetősen egyszerű. A főoltáron az alapító Szent István és Boldog Gizella királyné térdel, kezükkel a béli monostor és a templom épületére mutatnak. Az oltárkép két oldalán Szent László király és Szent Imre herceg szobra áll, az oszlop talapzatán pedig a négy evangelista ül.

A monostort ma mindössze néhány bencés szerzetes lakja, akik a gyógynövénykertet és az arborétumot is nagyon szép rendben tartanak. Mindkettő látogatható.

    

A szálláshelyre visszasétálva sietnünk kellett az ebéddel, mert a zsúfolt programunkba még egy 4 órás gumikerekes kisvonat túra is bezsúfolódott.

Bakonybélből Pápa felé indulva kétoldalt virágzó medvehagyma aljnövényzet mellett poroszkáltunk a kisvonattal, mígnem fél óra utazás után egy elzárt útszakaszhoz értünk, ahova csak útvonal engedéllyel lehet behajtani.

    

    

Hubertlaki tó – Bakonyi Gyilkos tó

A Hamuházi-séd és a Szalai-séd összefolyásánál, a Somberek-séd völgyében, apró tisztásként rejtőzködik az erdő mélyén a Hamuházi-rét. Itt, Hubertlakon állt egykoron az erdőbirtokos Eszterházy-gróf emeletes vadászkastélya, a hubertlaki vadászkastély. A festői kastély azonban az 1900-as évek második felében, egy tűzesetben a lángok martalékává vált. Helyén ma vadászház áll.

    

Nem messze tőle, kis völgyben mesterségesen felduzzasztott tavacska, a Hubertlaki-tó bújik meg. Eredetileg a vadak itatását segítendő duzzasztották fel a Séd patak vizével a területet, de úgy, hogy a völgyecskében álló fákat nem vágták ki, így hamarosan elpusztultak és a vízből kiálló csonkok félelmetes látványt nyújtanak hasonlóan az erdélyi Gyilkos tó látványához.

A hely csendjével és varázsával méltán adózik a több, mint ezer éve a vadászok védőszentjeként tisztelt Szent Hubertus emléke előtt. A legenda szerint az addig kicsapongó életet élő hercegi sarj nagypénteken, egy vadászat alkalmával fénylő keresztet pillantott meg egy gyönyörű szarvas agancsai között. E jel hatására megtért, előbb remete, majd pap, végül pedig püspök lett, akit már a X. században a vadászok védőszentjévé választottak.

Útközben több fa matucsálem mellett haladtunk el, amelyek közül talán a legöregebb a közelmúltban fordult ki végleg a földből.

Odvaskő-barlang

Újabb negyedórás vonatozás után elérkeztünk a Bakonybéltől 3 km-re a Pápa felé vezető úton lévő Odvaskői Autóspihenőhöz. Innen egy órás kirándulásra indultunk. 600 méter sík terepen való sétával elérkeztünk az Odvas-kő barlanghoz vezető meredek természetes lépcsőig, ahonnan 250 lépcsőfok vezet a barlanghoz. Ez hazánk legrégebben említett barlangja, amelyet „Odwasko” néven 1036-ból származó bakonybéli Apátsági alapítólevél említ. A fokozottan védett barlang 28,5 m hosszú és 10 féle denevérfaj lakja, akikből nappal lévén természetesen egyet sem láttunk. Felmászhattunk a barlang feletti sziklákra is, ahonnan csodás panoráma tárult elénk a Bakony erdő borította hegyeivel, pont úgy, mint ahogy azt hajdanán az itt rejtőzködő betyárok is szemlélhették.

    

A barlangból kellemes 20 perces lejtős séta vezetett vissza a parkolóba, közben újra virágzó medvehagymás aljnövényzet kápráztatott el bennünket.

    

Hazánkban a Mecsekben, Orfű környékén, és a Bakonyban Bakonybélben található a legnagyobb területen a védett medvehagyma. Orfűn 12 éve, itt Bakonybélben 8 éve tartanak medvehagyma fesztivált és napokat óriási turista látványosságként. A környék éttermei ebben az időben gazdag medvehagyma ételkínálattal rendelkeznek> pogácsa, sztrapacska, krémleves, stb.

    

    

    

Bakonyi betyárok

Történetek, legendák sora szól a híres bakonyi betyárokról, Sobri Jóskáról, Milfajt Ferkóról, Savanyó Jóskáról és Oroszlán Paliról, akik gyakran kerestek menedéket a Bakony sűrű rengetegében. Erdő mélyi zsiványbarlangjaikban rejtőzködtek, forralták félelmetes terveiket és osztozkodtak a rabolt zsákmányon. Kedvelt búvóhelyük volt az Odvaskői-barlang, mivel közel volt hozzá a Gerencepusztai csárda, amit gyakran látogattak. A barlang feletti szikla pedig remek megfigyelőhelyként szolgált, hiszen pompás rálátás nyílt innen a környező vidékre

Falubeliek elbeszélései is őrzik a bakonyi betyárok emlékét, akik gyakran jártak a Gát-hegy alatti szénégető kunyhókhoz is, hogy ennivalót hozassanak maguknak az ottaniakkal.

A kirándulásunk utolsó állomását, a Trófea kiállítást ezúttal kihagytuk, mivel a gyors vacsora után sietnünk kellett a következő fantasztikus programunkra, a Csillagdába.

Azért ne hanyagoljuk el a mai vacsoránkat, és bár kicsit sietve kellett fogyasztanunk, de fantasztikus helyi különlegességekkel kápráztattak el bennünket, medvehagyma krémleves, vaddisznópörkölt, medvehagymás sztrapacska, és szarvaspecsenye volt a vacsora.

Csillagda

Bakonybél központjában található a 2012 tavaszán megnyílt Csillagda. A városlakó ember a fényreklámok, közvilágítás és szmog miatt ma már ritkán lát csillagfényes éjszakát, így erre a legjobb mód egy csillagászati bemutató. Ahogy hely prospektusa találóan fogalmaz: „már nem csak a természeti népeknek, a ritkuló élővilágnak, hanem a csillagos égboltnak is szüksége van rezervátumokra, védett területekre”. És hogy miért éppen Bakonybélben? A falu a Balaton-felvidéki Nemzeti Park részeként viszonylag kedvező helyzetben van fényszennyezettség szempontjából, így alkalmassá vált csillagászati élménycentrum létrehozására.

A látogatóközpontban egy elsőrangú planetárium (ahol a közel félórás vetítés minden kerek órában kezdődik), valamint egy magas minőségű távcsőpark működik, továbbá csillagászattörténeti és űrkutatási kiállításokat lehet végignézni.

    

    

A planetáriumban a nyolc méter átmérőjű, félgömb alakú kupolára a HD minőségű képeknél kétszer nagyobb felbontású film elrepít minket a Naprendszer legkülönbözőbb tájaira, átfogó ismertetést nyújtva a bolygókról. A kiállított tárgyak segítségével a csillagászat és az űrkutatás történetét ismerhetjük meg. A jeles személyek élettörténete mellett láthatunk itt meteoritot is, de számomra a legérdekesebb a marsjáró szerkezet hű mása volt.

A kupolában elhelyezett speciális távcsővel felhőtlen időjárás esetén lehetőség van a napba nézésre – ez sajnos nekem nem jött össze, nem voltak ideálisak a fényviszonyok. Előzetes egyeztetés és csoportos bejelentkezésre volt szükség az éjszakai távcsöves bemutatóhoz.

Két lelkes és rendkívül felkészült csillagász segítségével megnéztük a Vénuszt, a Hold krátereit és a Jupitert három holdjával együtt.

A teraszon pedig ismerkedhettünk kicsit a csillagképekkel, azok görög mitológiai hátterével. Sajnos egyre jobban befelhősödött, ezért a planetáriumban egy fekete lyukakról szóló filmet nézhettünk meg, majd a múzeumban megsimogathattunk egy valódi világűrből hozzánk érkezett meteorit darabot.

A zsúfolt, de rendkívül gazdag program végén este senkit nem kell elaltatni.

Zirc

A festői fekvésű kisváros Magyarország legmagasabban fekvő városa – a városközponton a 400 m-es szintvonal halad át. Története, amely több mint 900 évre tekint vissza, leginkább a ciszterciek apátságához fűződik, amelyet 1182-ben III. Béla alapította, és a XV. század elejéig a magyarországi ciszterci apátságok között rendkívül jelentős szerepet töltött be.

Arborétum

Egyedi értéke a városnak a nemzetközileg ismert és elismert természetvédelmi terület, az Arborétum. Tudtad, hogy az arborétum szó a latin arbor – élő fa szóból származik, azaz az arborétum jelentése fás kert, fás park?

A 20 hektáros területen 110, a Föld öt kontinenséről gyűjtött fa- és cserjefaj él. A ligetet a ciszterciek egy 600 éve kialakított halastó körül kezdték telepíteni 178-ban. A zirci arborétum jellegzetes angolkert, amelyben az erdőfoltok szabálytalan tisztásokkal váltakoznak

A bejárattól indulva mi az ajánlott útvonalon haladtunk körbe időnként kis hidacskákon kereszteztük az Arborétumon átfolyó Cuha patakot.

    

Mielőtt a kijárathoz értünk volna, egy kapun át az Apátság területére érkezhettünk, ahol egy oldalépületen áthaladva váratlanul a szemünk elé tárult a felújított épületegyüttes a letisztult stílusú, virágos Díszudvarral. A manapság „divatos”, és valójában rendkívül praktikus un. Látogatóközpontban lehet jegyet vásárolni a különböző kiállításokra, de vásárolható kombinált jegy is, amivel mindent körbe lehet látogatni.

Apátsági templom

A város jelképe a ciszterci Bazilika minor, mely a középkori apátságtól nyugatra épült az 1700-as években (1737-1752), barokk stílusban. A templom belső tere a 20–21. század fordulóján igen nagy változáson ment át: a freskókat restaurálták, és ennek során derült ki, hogy az idősnek festett arcok alatt eredetileg fiatal személyek arcai láthatók, a fehérre átfestett szobrok pedig arannyal vannak bevonva……

Ciszterci Apátság

A város központi részén elhelyezkedő ciszteri monostor jellegzetes épületének a templomhoz csatlakozó 18. századi szárnyait Witwer Márton kármelita szerzetes tervezte. Az épület 19. század közepi bővítéseknek köszönhetően az apátság még két látogatható intézményt fogad be: a Bakonyi Természettudományi Múzeum kiállítása található meg a templomkertről nyíló épület első emeletén. A második emeleten található továbbá Reguly Antal Műemlékkönyvtár, amelyet az Országos Széchenyi Könyvtár  üzemeltet.

    

    

Bakonyi Természettudományi Múzeum

A természettudományi múzeum 1972 óta működik, kiállításán diorámákban mutatják be a Bakony élővilágát, valamint a Kárpát-medence ásványait. A múzeum feladata a Bakony hegység faunájának, flórájának és geológiájának vizsgálata.

Országos Széchenyi Könyvtár Reguly Antal Műemlékkönyvtár

A műemlékkönyvtár az apátsági épület második emeletén található. Az első könyveket a 18. században az új alapítást végző heinrichaui szerzetesek hozták magukkal. Az állomány 1950-re 65.000 kötetre duzzadt, a ciszterci rend feloszlatását követően a könyvtár állami tulajdonba került. Szerencsére a kezelésével a Országos Széchenyi Könyvtár bízták meg, amely e feladatot máig ellátja, míg a tulajdonjog visszaszállt a ciszterciekre. A könyvtár 70 ősnyomtatványt, több mint 300 antikvát tudhat magáénak, melyek közül sok egyedülálló Magyarországon. Az állomány tematikailag elsősorban teológia, ám találhatunk könyveket a legtöbb tudomány területéről.

Az épület különlegessége a kazettás dongaboltozat és az intarziás parketta, faberendezések – ez utóbbiak Wilde Mihály asztalosmester munkái.

    

  

Egyház és Rendtörténeti kiállítás

A kiállítás keretében korszerű audioguide-s vezetéssel, interaktív, érintőképernyős információs felületekkel értékes tárgyi és képi anyaggal kapunk betekintést a ciszterci atyák középkortól napjainkig ívelő szerzetesi mindennapjaiba……

Középkori romkert és kripta

Bakonyi kirándulásunk méltó és elegáns lezárásaként Csopakra látogattunk, ahol festői panoráma tárult elénk a Szent Donát Pincészet Márga Bisztrójának teraszáról.

Innen folytatom………………..

Tetszett a cikk, feliratkozom hasonló témájú hírlevelekre!