Virágvasárnappal megkezdődött a Húsvéti ünnepkör.

Évről évre döbbentem tapasztalom, hogy sokaknak kevés tudásuk van, vagy fogalmuk sincs, hogy milyen ünnep a Húsvét. Karácsonykor észvesztő készülődés van már hetekkel az ünnep előtt. Az Adventről talán már sokan hallottak, és talán azt is tudják, hogy Jézus születését ünnepeljük legalább annyiban, hogy az ajándékokat a Jézuska, vagy az angyalok hozzák. Talán a fény születésének szimbóluma is köztudottabb, és összekapcsolható Jézussal….., de vajon ez a Húsvét micsoda? Jön a nyuszi és tojást festünk és locsolnak a fiúk…?

A Nagyhét történetét már sokan nem ismerik manapság. Egy emberke születése, születésnapja könnyen megérthető ünnep, de mit jelent a Húsvét ebben a csodálatosan kinyíló tavaszban? A mai világban szeretjük elkerülni a halállal kapcsolatos dolgokat, így ez a keresztre feszítés, feltámadás nem is illik a csodás tavaszi világba. A húsvét szimbóluma egybeesik a nap-éj egyenlőséggel, ami minden népnél a termékenység ünnepe, és ily módon a feltámadás és az újjászületés érthető egybeesés.

A születésnap tehát nagy ünnep minden ember életében, és közösen ünnepeljük Jézus születését, de az ő megértését csak a Húsvét ismeretével tudjuk átélni, hiszen a megszületése valóban nagy dolog, de az önfeláldozása példaértékű és ezért érdemes a történet a megismertetésre.

Ráadásul azt sem értik, vagy tudják sokan, hogy miért mindig máskor van a Húsvét, és hogyan számítjuk ki napját: a tavaszi napéjegyenlőség utáni első holdtöltét követő vasárnap.

Szóval volt egy ember, Isten fia, aki karácsonykor, az év legsötétebb napján, kétezer évvel ezelőtt fényt hozva az életünkbe, megszületett. Az volt a feladata, hogy felvilágosítsa az embereket, megtanítsa őket szeretni, elfogadni egymást. Ezt tanította egész fiatal életén keresztül tanítványokat gyűjtve maga köré és szóval és cselekedetekkel példát mutatva irányt adott a boldogabb élet felé.

Egy szép napon, 33 éves korában aztán elindult Jeruzsálembe, a zsidók fővárosába a legnagyobb zsidó ünnepre, és az emberek virágot szórtak a lábai elé, ünnepelve örömmel fogadták őt, figyelték tanítását, hiszen a híre már elérkezett korábban hozzájuk.

Akkoriban Izrael a Római birodalom része volt, vagyis egyféle gyarmat, önállóság nélkül, így a tömegek Róma alól való felszabadítót is várhatták személyében, de csalódtak, mert Jézus szamárháton alázattal érkezett és nem királyként vonult a városba.

Hétfőn aztán a templomba ment, ahol döbbenten látta, hogy nem Isten ünneplésére vannak ott az emberek, hanem kereskedők és pénzváltók dolgoznak benne, ezért kizavarta őket és „megtisztította” a templomot, majd tanított a templomban, példázatokat mondott és vitázott.

Az akkor uralkodó papság szemében félelmetes ellenség volt, aki a hatalmukra tör, így elkezdtek áskálódni, szerveződni ellene; hergelték a népet, lefizették egyik tanítványát, Júdást 30 ezüsttel, hogy árulja el mesterét, és a római helytartóval akarták elítéltetni, mint Róma ellen lázadót.

Jézus látta a jövőjét és tudta, hogy önfeláldozó sorsával példát kell mutatnia, meg kell váltania a gyarló embereket a bűneiktől.

Nagycsütörtökön aztán összehívta tanítványait az un. Utolsó vacsorára, ami a zsidó páskabárány ünnepe. Ekkor már tudta sorsát és új értelmet adott a húsvéti ételeknek, a kenyérnek és a bornak. Alázatát mutatva megmosta tanítványai lábát, megjósolta, hogy Júdás el fogja árulni és Péter, akire mint Kősziklára később az egyházat építették, háromszor is meg fogja tagadni mielőtt a kakas kukorékol hajnalban.

Aztán a jóllakott, elalvó tanítványok mellől a Gecsmáné kertbe ment, ahol fájdalmas imába kezdett. Visszatérve Júdás csókjával mutatta meg a római katonáknak, hogy Jézus, akit elfogni kell.

Pénteken aztán az emberiség újra és újra megmutatta gyarlóságát, gyávaságát, amikor valódi vádak hiányában senki nem mert dönteni, sem Heródes király, sem a papok Nagytanácsa, hanem végül a római helytartó, Pilátus „mosta kezeit” és a felhergelt népre bízta a döntést, akinek ezen az ünnepen lehetősége volt egy bűnösnek megbocsájtani. Ők nem a korábban csodált, istenített Jézust, hanem a bűnöző Barabást mentették fel.

Az elárultatást, elfogatást, elhagyatást, hamis tárgyalást, megtagadtatást, elítéltetést, korbácsolást és kigúnyolást követően Jézusnak magának kellett cipelnie a keresztjét a “Koponyák hegyére”, ahol két másik fogollyal megfeszítették a kor kegyetlen büntetési szokása szerint. Jézus a keresztfán halt meg, amit természetfeletti jelenségek kísértek: elsötétedett az ég, földrengés lett és a templom kárpitja kettéhasadt.

Jézus holttestét egy jómódú ember, arimáthiai József új sírboltjába helyezték el közvetlenül a Sabbat kezdete előtt. Jézus feltámadásának hírét vasárnap korán reggel egy angyal közölte az asszonyokkal az üres sírnál. Ezek után Jézus többeknek megjelent: a magdalai Máriának, Péternek, két tanítványának az emmausi úton, és a nap folyamán minden tanítványának Tamás kivételével.

Hogy igaz-e a történet? Hogy ő Isten fia-e? Hogy valóban feltámadt-e? Lehetséges-e ez egyáltalán? Aki hiszi, annak nem kérdés, fel sem teszi, de talán mindegy is, mert a történet példa, szimbólum, mint bármilyen mese, amiből a gyerekeket tanítjuk. Ez a „mese” felnőtteket taníthat, ha nem a „megtörtént-e” igazságot keressük benne. Senki nem kérdezi meg, hogy léteznek-e a népmesék alakjai valójában, de mindannyian azért meséljük el ezeket a történeteket a gyerekeinknek, hogy tanuljanak belőle, megértsék a jó és a rossz történeteket, és jobbá váljanak általuk.

Te, aki kétkedve olvastad most Jézus történetét, ne keresd hát, hogy igaz-e, de keresd benne a Neked szóló igazságot. Ne a történet igazságát keresd, hanem a magadnak szóló tanulságot.

Ismerd meg a Húsvéthoz tartozó tárgyak, szimbólumok hátterét, amelyeket használsz, de talán nem értesz. Élj úgy, hogy ismered azokat a dolgokat, amiket használsz.

  • BARKA:

Fontos húsvéti jelkép, a mi éghajlatunkon a pálmaágakat helyettesíti , amelyekkel üdvözölte a nép a Jeruzsálembe bevonuló Jézust. Ennek emlékére szentelik meg a barkát virágvasárnapján.

  • BÁRÁNY:

A keresztény húsvét eredete a zsidó pészach, mely a zsidók Egyiptomból való kivonulásának ünnepe. Az Ótestamentumban szereplő tíz csapásból a végsőben a Halál Angyala magával ragadott minden elsőszülött fiút. A zsidók Isten parancsát követve bárányt áldoztak, annak vérével bekenték ajtóikat, így ők megmenekültek a csapástól. „Jézus Krisztus áldozati bárányként halt kereszthalált az emberiség megváltásáért”, ezért nevezik őt Isten bárányának is, ami egyébként az ótestamentumba szereplő, zsidók által bemutatott bárány áldozatára rímel. Szerepe Magyarországon eltűnőben van, míg Európa más országaiban a bárányhús fogyasztása az ünnephez tartozik.

  • NYÚL:

Származását tekintve német, Magyarországon csak a XIX. században terjedt el. Talán tévedésen alapszik: a tojáshozó császármadár, a Haselhuhn nevének lerövidülése németül a nyúl jelentés (Hase). De bizonyára benne van az is, hogy e szaporaságáról híres nyuszi termékenységi szimbólum is. Az ajándékhozó nyúl városi szokás

  • LOCSOLÁS:

A locsolás csaknem egyidős termékenységkultusszal, de a vízzel való meghintés a keresztségre, a keresztelésre is utal. Vízbevető, vízbehányó hétfőnek nevezték húsvét hétfőjét, ami utal a locsolás egykori módjára. Nem volt mese, a kúthoz, vályúhoz hurcolták a lányokat, és vödörszám öntötték rájuk a vizet. A kölnivel való locsolás a szokás igen-igen megzabolázott változata.

  • TOJÁS:

A tojás az élet újjászületésének, a termékenységnek legősibb jelképe. A tojás piros színe Krisztus kiömlött vérét jelképezi. A hímes, vagy írott tojás régen sokféle jelentéssel bírt. De ma már el sem tudjuk képzelni, hogy az írni, olvasni nem tudók így üzenek egymásnak főleg szereremről….

Szép Húsvéti ünnepeket kívánok!

Tetszett a cikk, feliratkozom hasonló témájú hírlevelekre!