Bizonyára sokan ismerik és jártak is már az Őrségben, ahol Velemérem egy Árpád kori templom áll.

Magam is többször voltam ott életem különböző időszakában, de most érintett meg igazán a hely misztériuma és különlegessége, az a csodálatos és alapos tudás, amellyel eleink rendelkeztek és megépítették a templomot.

Vajon előre így tervezték?

Vagy építés közben alakultak a dolgok csodává?

Bizonyosan precíz, pontos tervezés eredménye, amely egyesítette az ősök tudását, tapasztalatát a biblia mondanivalóját.

  • De vajon egy ilyen pici település lakosainak honnan volt ekkora tudása?
  • Ki és milyen célból rendelte, terveztette ilyen misztikus csodává a kicsi templomot?
  • Hogyan tanította ez a tudás az akkori népeket?
  • Hogyan zajlottak az évkör istentiszteletei?
  • A fény mutatta az utat a hívőknek és vezetőjüknek az éppen aktuális bibliai bölcsességhez?

Számtalan hasonló kérdés foglalkoztatott hallva a kedves helyi idegenvezető hölgy fantasztikus templom-bemutatóját.

Az erdőben megbújva, kissé távol a mai Velemértől, a falu déli végében található Papréten emelkedik ez az 1200-as években épült Szentháromság tiszteletére szentelt, egyhajós, nyugati tornyos, a nyolcszög három oldalával záródó szentéllyel ellátott, kőből és téglából épült, keletelt katolikus templom-csoda, amit a FÉNY TEMPLOMÁNAK is neveznek.

Mit jelent ez az elnevezés?

A korabeli megrendelők és a freskókat festő Aquila János fantasztikus tervezése és megfigyelései alapján a templomot oly módon építették és festették meg, hogy az ablakokon bevilágító nap követi a biblia eseményeit a megfestett falon.

A Nap járásának megfigyelése az időben való tájékozódás mértékéül szolgált. Ezt a fantasztikus tudást használták fel arra, hogy a hívők számára időről időre meg tudják mutatni az évkör eseményein keresztül a biblia történeteit.

Nézzük, hogyan járja végig a fény a templomot!

A templomot úgy építették, hogy Szentháromság vasárnapján – Pünkösd utáni első vasárnap – kelő nap első sugara a szentély boltozatán lévő Szentháromság jelképére essen, a végtelent is jelképező három körre.

   

Az év leghosszabb napján, a nyári napfordulókor a felkelő nap első sugara Mária köpenye alatt oltalmat remélő bűnösökre esik.

Majd „amikor a Nap eléri a templomhajó tengelyének síkját a szentély keleti, rés alakú, gótikus ablakán bejövő fénysugár a padlóra rajzolja a belső térnek a szentélytől legtávolabbi pontját, a nyugati falon lévő bejárat küszöbét. Ahogy a Nap tovább halad az utolsó fénysugár jelöli ki a szentélyt elválasztó diadalív talppontját.”

      

“Napéjegyenlőség idején, amikor a felkelő Nap sugarai a déli fal középső ablakának képét teljes egészében a padlóra rajzolják, akkor az első ablak képe kijelöli az előbb megtalált küszöbhöz tartozó ajtó keretét. A harmadik ablak képének csúcsa pedig a második ablak képének csúcsával összekötve meghatározza az északi fal alapvonalát és ezzel a templom keresztirányú méretét.”

         

Micsoda fantasztikus tudás és tervezés!

A téli napforduló hajnalán a szentély délkeleti kerek ablakán besütő napsugarak a Madonna ölében ülő gyermek Jézust világítják meg elsőnek. A napisten feltámadásának pillanata, a boldog kor eljövetelének ígérete a kisded felragyogó arcán tükröződik.

Végül február második felében a lemenő Nap utolsó sugarai a nyitott ajtón át bejöve megmutatják, hogy a másik világból a résen át bejövő fényből az általa kifeszített térben a Világ Világossága született, aki most Ítélkező Krisztusként trónol felettünk.”

   

Hihetetlenül alapos bibliai és kozmikus tudás tükröződik ebből a templomi „fényjátékból”.

A nap sugarai naponta a déli verőfényben a keleti falon vágott három íves ablakocskán keresztül sorban megvilágítják a szemben lévő falra festett jelképeket és szimbolikus képeket, amelyek a nap járásának megfelelően megvilágosodó és elhalványuló, összefüggő és működő rendszert mutatnak a naptári dátumokhoz, a nap óráihoz és a vallásos értékrend elemeihez kötődve. Felidézik a múltat, megszabják a tennivalókat és előre jelzik a jövőt – irányt mutatva a mindennapokban.

Napközben tehát szépen végigjár a fény minden freskón; a Három Királyokon, Szent Györgyön és a többi ma már láthatatlanokon, kivéve egyet – a pokol természetesen mindig sötétben marad.

A veleméri freskók hosszú évszázadokon át láthatatlanok voltak, mivel fehérre meszelték a templomot a reformátusok, majd a török időkben is láthatatlanok maradtak az utókor szerencséjére.

Amikor III. Károly intézkedésére az épület újra a  katolikusoké lett, a lakosság többsége kitartott a protestáns vallás mellett, és a templom hívek nélkül maradt. Külső freskói elpusztultak, csak a leírásokból tudjuk, hogyan nézhetett ki kívül. A gondozatlan épületnek hosszú évekig teteje sem volt, hatalmas csoda, hogy mégis ennyi freskó megmaradt a meszelés alatt.

A torony déli oldalán és a hozzá csatlakozó, nyugatra tekintő falfelületen egykor Szent Kristóf képe hívta templomba a híveket. Ma már csak a fej körüli dicsfény vakolatba mélyített sugarainak helye látszik a veleméri templom falában.

Elpusztult a torony alatti kapuszín Ádám-Éva jelenete s az ajtó timpanonjának Ecce Homo képe is.

A református többségű mindössze 84 fős településen a Veleméri Szentháromság Templomban évente két misét tartanak: Szentháromság vasárnapján és Szent Istvánkor. Ezeken az alkalmakon kívül csak esetenként, például esküvők alkalmával van egyházi szertartás.

      

Források, amelyek mindegyikét érdemes átolvasni, megnézni, mert különböző megvilágításban, értelmezésben mutatja be ugyanazt a templomot és „fényjátékot”:

Megosztás

Tetszett a cikk, feliratkozom hasonló témájú hírlevelekre!