“Boldog vagy, mert hittél”

2013. június 2. Málnási Csizmadia Éva, Jeles napok - ünnepek, Külföldi túrák, kirándulások, Templomok, Történelmi turizmus

Ebben az évbe a Pünkösdszombati búcsú mottójául Szent Lukács evangéliumából választották ezt a mondatot, amivel Erzsébet fogadta Máriát találkozásukkor.

Boldogasszony Zarándokvonat

Csíksomlyói Pünkösd

2013

Ez az út nem csupán kirándulás volt a Csíksomlyói Búcsúba, hanem sokkal több annál – hittel és szeretettel megtöltött zarándoklat.

Nem tudtam, hogy mire vállalkoztam, amikor évek óta tervezett utunkat megszerveztem. Pontosabban nem voltam tisztában teljesen, hogy mit rejt egy zarándokvonat. Lelkesen jelentkeztem már novemberben a vonatra, mert remek nosztalgiavonat utazásokon vettünk már részt, de ez a mostani minden eddigit felülmúlt.

Közel 800 embert indított útjára a budapesti Nyugati pályaudvarról hajnalban áldásával Beer Miklós váci megyéspüspök. Nagy izgalomban, de fantasztikus szervezettséggel mindenki hamar megtalálhatta a helyét az “abc” betűivel jelzett vagonokban, ahol a kocsit kísérő szervezők segített bennünket az egész úton. Nem volt más dolgunk itt-ott, csak figyelni a vagonunkat jelző „A” betűs táblát cipelő kedves vezetőnket.

A közel fél kilométer hosszú szerelvényen zarándokvezetőink voltak; Burbela Gergely lengyel verbita szerzetes és tartományfőnök, Görbe László piarista szerzetes, az esztergomi Szent Margit Piarista Gimnázium igazgatója és Tímár Sándor Asztrik ferences szerzetes, valamint rózsafüzért imádkozó fehér ruhás pálos szerzetesek, valamint apácák és segítő atyák.

A hosszú szerelvény közepén, az „S” vagon volt a Boldogasszony zarándokvonat lelke és szervezői központja. Lelke, mert itt bárki megtalálhatta lelki nyugalmát a gyónásba, vagy lelki beszélgetésekben, szervezői központja, mert innen irányította Budai László egész utunkat szervezőként, de – ahogy Ő maga többször hangoztatta „a mi főszervezőnk a Jóisten” volt. Lelkes és precíz munkáján áthatott a hit és a vágy, hogy olyan ügyet szolgál, amellyel sok olyan embernek nyújt életre szóló élményt, akik a „mai hitevesztett korban igai, biztos alapokon nyugvó megújulásra” vágynak.

Indulás után megkaptuk a sárga zarándoksálat, amit büszkén viselt mindenki, főleg miután később többször kiderült, nem is haszontalan itt-ott meg-és felismerni egymást a hatalmas tömegben. Úti csomagként a részletes program, menetrend mellé Boldogasszony énekes füzetet is kaptunk és hamarosan belekezdtünk a rózsafüzérekbe, Szűzmáriás énekekbe Pálmai Árpád karnagy fantasztikus vezetésével. Ő az esztergomi ferences gimnázium fiatal tanára, aki az egész úton vezette éneklésünket és énektanulásainkat a vonaton kihangosítókon keresztül és a zarándok meneteléseink alkalmával is.

A határátlépés után Arad felé zakatoltunk és némi késéssel délre érkeztünk Máriaradnára, ahol fegyelmezett, szép rendben vonultunk a Kegytemplomhoz szent misét hallgatni. Elől mentek az atyák és a mi karnagyunk kihangosított énekes vezetésével 800 ember énekelve vonult végig a ma már többségében románok lakta város utcáin.

A 2300 lakosú városban mára mindössze 150 magyar lélek él, miközben valamikor ősi magyar Mária-kegyhelyek egyike volt. Kegyképét 1668-ban vásárolta egy katolikus bosnyák kereskedő. 1695-ben Lippa visszafoglalása után a török ezt is felgyújtotta, de a Mária kép a tűzben sértetlen maradt, a kápolna lángoló tetejéről pedig tüzes cserepek hullottak a bámuló törökök közé. Erre a török vezér a gyújtogatókat kivégeztette. 1732-óta az aradiak búcsújáróhelye. A templomot később felújították, majd 1756-ban ferences kolostort építették mellé.

A II. János Pál pápa által 1992. augusztus 28-án bazilika rangra emelet erdélyi Máriaradna nagy lehetőséget kapott: 13 millió euróból, vagyis 3,4 milliárd forintból születhet újjá a következő két években. Ez a kegyhely ma nincs annyira a köztudatban, mint Erdély másik nagy ferences kegyhelye, Csíksomlyó, pedig az Osztrák-Magyar Monarchiának ez volt Máriacell mellett a legrangosabb zarándokcélpontja évszázadok óta.

Szentmise után visszamentünk a vasútállomásra és folytattuk utunkat Nagyenyed felé. Hamarosan csatlakozott hozzánk a Nagyenyedi Kollégium tanára, Szőcs Ildikó, aki bemutatta Keresztszülő-programjukat, amivel ezen a szórvány környéken támogatást keresnek a még magyarul tanulni akaró gyermekek számára. Ez nem csupán anyagi segítség, de szoros személyes emberi kapcsolat is kialakulhat diák és keresztszülő között, amivel a távoliak betekintést nyerhetnek az erdélyi szórvány magyarság nehéz megmaradásért küzdő életébe. Nagyenyeden csak néhány percre álltunk meg és integettünk a kollégium elénk kivonult diákjainak.

Nagyenyed nagy hírű református kollégiumát 1622-ben Bethlen Gábor alapította, ahol kiváló tanárok tanítottak, sok neves ember került ki falai közül, mint maga Apáczai Csere János, és innen indult Kőrösi Csoma Sándor ázsiai útjára.

Amíg az 1867-68-as tanévben a kollégium diákjainak létszáma 1120 volt, mára mindössze alig 200 diák koptatja a padokat.

Már előre készültünk gyűjtéssel az adományozásra; rengeteg csokoládét és könyveket hoztunk a szervezők kérésére Magyarországból és az utunk során három erdélyi iskolának osztották szét a temérdek adományt.

Velünk utazott Kémenes Lóránt, az erdélyi Tür plébánosa is, aki Máriaradván mondta a szentbeszédet. Lóri atya „ébresztőt fújt a szórványban”, mert Tür falu mostoha története Balázsfalva közelségének és az 1918-ban ott történteknek köszönhető. 100 éve itt ortodox nem volt, ám 1948-ban mikor betiltották a görög katolikus egyházat, rögtön átvették templomaikat az ortodoxok és akkor indul meg a betelepítés. 1972-ben bezárták az utolsó magyar iskolát is. Mikor Kémenes Lóránt ide került, Isten házát is romokban találta. Rájött, hogy ahhoz, hogy az embereknek visszaadja a hitét és az önértékelését, először méltó helyet kell hozzá teremtenie. Nekifogtak a munkálatoknak, ő maga olaszországi vendégmunkát vállalt, és úton útfélen, zarándokvonaton és az interneten keresztül is támogatókat keres és talán nemes célja eléréséhez, a magyar ház felújításához.

Útközben nemcsak a nosztalgiavonat két étkező kocsijában lehetett pihengetni, étkezni, vagy frissítőket inni, hanem Székelyföldön góbéságokkal és áfonya- és köményes pálinkával is kínálgattak bennünket a közénk felszálló székely viseletes menyecskék.

Góbé a csavaros eszű, furfangos székely ember, a góbéság pedig helyi székely étel– és italspecialitások közös neve; sajtok, kolbászok, szalonna különlegességek, egyéb finomságok. Mi itthon ezeket hungarikumnak nevezzük.

A hosszú úton itt-ott újabb és újabb mozdonyt kaptunk, és mielőtt Székelyföldre érkeztünk végre egy székely masiniszta vitt minket. Hallhattuk, hogy a vonatfütty majd előre jelzi az integetőket, de alig tudtunk jobbra-balra kilógni az ablakokon, mert a mi masinisztánk bizony szinte folyamatosan nyomta a dudát. Próbáltuk itt is ott is lengetni magyar és székely zászlóinkat, de végül szinte katartikus élményt a marosvásárhelyi fogadatásunk okozott. Több mint másfél órás késésünk ellenére több száz fős tömeg fogadott minket az állomáson, ahol mindössze néhány percre álltunk meg, mialatt kezek nyúltak felénk mazsolás kaláccsal, székely zászlókkal, naranccsal és ásványvizekkel kínáltak bennünket, hogy kimutassák szeretetüket, örömüket, magyar ragaszkodásukat. Együtt elénekeltük a székelyhimnuszt és bizony nem sok szem maradt szárazon a meghatottságtól sem a vonaton, sem az állomáson.

Vacsoránkat az esti közös imák után a vonaton költöttük el; rántott szeletet kaptunk körettel majdnem mint a repülőkön.

Így érkeztünk Székelyföldre, majd a havasok ölelte Gyergyói-medencébe. Gyergyószentmiklósi szálláshelyünkre késő éjszaka érkeztünk fáradtam, ahol ünnepi köszöntés és áldás fogadott bennünket, majd innen autóbuszokkal a városban és környékén található szálláshelyekre mentünk, ahol szintén kedvesen pálinkával és kürtös kaláccsal fogadták a megfáradt zarándokokat.

Pénteken viszonylag kényelmesen kelhettünk, reggeliztünk és folytattuk utunkat különvonatunkkal a Kárpát-medence egyik legszebb, völgyhidakkal és alagutakkal tűzdelt vasúti útvonalán, festőien szép tájakon.

Útközben megtudhattuk, hogy Csíkszentdomokos a boldog emlékű Márton Áron püspök szülőfaluja, és hogy Csíkkarcfalva Nagyboldogasszony tiszteletére szentelt római katolikus vártemplomát Hunyadi János adományából 1448 körül építették, és Csík legmagasabb 4 öles várfala veszi körül.

Madéfalván kicsit nyújtózkodni kellett a vonatablakokból, hogy meglássuk a turulmadaras emlékművet, amelyet az 1764-es veszedelem emlékére állítottak. Nyírő József által megírt Vízkereszt éjszakáján elkövetett vérengzésben több mint 400 székely férfit, asszonyt és gyermeket gyilkoltak le Mária Terézia nevében, mert nem akartak határőrségbe állni és ezzel lemondani ősi jogaikról. Az erőszakos besorozás hatására kezdődött meg a székelyek kimenekülése Moldvába, ahol elrejtőzve megélhetést találtak a már évszázadok óta ott élő csángók falvaiban. 1774-ben Bukovina a török fennhatóság alól osztrák kéz alá került. Hadik András gróf közbenjárására megkegyelmeztek a székelyeknek, és behívták őket az újonnan megszervezett, elnéptelenedett tartományba, ahol 1786-ig megalapították falvaikat csodás falunevekkel, mint Istensegíts, Fogadjisten, Hadikfalva, Józseffalva és Andrásfalva, majd később a mai Szerbia területén alapították a legdélebbi magyar lakta települést Székelykevét.

Végül Ajnád és Lóvész érintésével jutottunk el úticélunkhoz, a GYIMES-völgyébe. Gyimesi házigazdánk Berszán Lajos és Salamon József atya voltak, valamint a gyimesbükki Bilibók Ágoston, nyugalmazott vasúti műszaki tiszt, helytörténész, akinek kitartó gyűjtőmunkája hozta létre azt a vasúttörténeti kiállítást, amelyet a hajdani Magyar Királyi Államvasutak legkeletibb, 30. számú, felújított vasúti őrházában, a Rákóczi-vár alatt látogatók százai tekintenek meg.

A meseszép úton folyamatosan mesélt nekünk a gyimesi vasútépítésről és büszkén és joggal hasonlította össze ezt a Semmeringi vasútvonallal.

Gyimes sajátos “Patakország” az egykori Csíkszék keleti határán, a Tatros folyó 30 km-es völgyében, amit három nagyközség lakói népesítenek be: Gyimesfelsőlok, Gyimesközéplok és Gyimesbükk. Az itt élő magyarokat csángóknak nevezik. Ők a gyimesi csángók, megkülönböztetve ezáltal őket a moldvai csángóktól.

Görbepataka érintésével Gyimesfelsőlokon csatlakoztak hozzánk az Árpádházi Szent Erzsébet Gimnázium diákjai fantasztikus csángó viseletben. Az utunk végén, GYIMESBÜKK vasútállomásán ünnepélyes fogadásban volt részünk, majd együtt vonultunk az ezer éves határra.

Az egyetlen főút két oldalán ünnepélyes arccal és könnyezve fogadtak minket a csángó magyarok, miközben rengeteg román rendőr vigyázott a közúti biztonságunkra, mert mellettünk kamionok suhantak el egymást követve. Szinte észre sem vettük éneklő zarándokutunk során az autós forgalmat, mert újabb meglepetést okozott a helyiek ünnepélyes fogadtatása szinte minden ház kapujában.

3-4 km-es utunk végén elérkeztünk a kotomáci kápolnához, amelyet 2008-ban újítottak fel a körülötte lévő egykori vámhivatal és vesztegzár romos épületeivel együtt. Pontosabban érdekes megoldással csak a megmaradt falakat védték meg cserepes tetőszerkezettel és itt emléket állítottak 500 meghalt hősöknek. Ez a határ az egész Habsburg Birodalmat is védte az utolsó tatárbetörés ellen 1694-ben. Sok katona vesztette életét itt és a környező hegyekben a történelmünk során. A katonai emlékhely népünk véres kimenetelű áldozatainak állít emléket; a Rákóczi-, az 1848-as és az 1956-os szabadságharc hőseinek, az első és második világháborúban elesetteknek és legutóbb az 1989-es áldozatoknak is.

Sebő Ödön a Halálra ítélt zászlóalj című könyve a második világháború hősi tetteinek színhelyeként említi.

Kotomáci kápolna melletti szabadtéri püspöki szentmise előtt a Tamás József Püspök Úr megáldotta és felavatta egyenként a Hitünk és Nemzetünk Kapujának nevezett új stációkat.

Kultúránk és ezeréves létünk állomásait egy-egy faragott oszlop képviseli, amelyek mellett ifjú csángó diákok mondtak izgulva, remegve a szerepléstől csodálatos idézeteket nagyjainktól.

Ez a szentmise indította útjára a helyi csángó zarándokokat Csíksomlyóba. Hosszú út vár rájuk a hegyeken át holnap déli megérkezésükig.

Végül a gimnázium kórusa, Tímár Viktor és Ambrus István hegedű és gardon kíséretében gyimesi csángó zenével és énekekkel köszöntötte a zarándokokat. Még vissza is tapsoltuk őket, mert a különleges hegedűszó az ütőgardon kísérettel nagy tetszést aratott.

Átellenben a Kotomáci dombbal áll felújított 30. számú vasúti őrház gazdag vasúttörténeti gyűjteményével és az un. Rákóczi vár romja, ahonnan csodálatos kilátás nyílik a Gyimes-völgyére.

Olyan meredek lépcső vezet ide fel, hogy hihetetlen mesének tűnik az emléktábla felirata:

„Lácz András csikszentgyörgyi lovas székely katona 1798-ben lovával e lépcsőkön fel és onnan lelovagolt, holott egyetlen botlás úgy neki, mint lovának rögtöni pusztulását okozta volna.”

Énekelve zarándokoltunk vissza a vonatunkhoz, majd elbúcsúztunk a csángó diákoktól, akiket szintén megajándékoztunk könyvekkel, csokoládéval.

Gyergyószentmiklós felé Csíkszentdomonkoson este összetalálkoztunk a Gyimesbe tartó Székely expresszel, amelyet előzőleg már összekapcsoltak a Csíksomlyói gyorsvonattal, így összesen mintegy 1100 zarándok integetett a lassan mellettünk elhaladó vonatból. A vonat különlegessége, hogy az 555. évi Hunyadi Mátyás évforduló tiszteletére a Traxx mozdonyt Hunyadi Mátyás arcával díszítették és az egész úton húzhatta szerelvényét végig Románián. Felemelő élmény volt együtt énekelni velük is a Székely himnuszt. – “Csíksomlyóban még találkozunk!”

Estére értünk vissza Gyergyószentmiklósra természetesen esti imádságokkal és közös énekléssel búcsúztattuk ezt a szép napot is.

Hajnalban kellett ébrednünk és nagy szomorúságunkra kopogott az eső az ablakunkon. Mindenki ezt ígérte: “nincs csíksomlyói Pünkösd eső nélkül”. Fel is készültünk rá esőkabátokkal, meleg ruhával, túra bakanccsal, esernyőkkel, de mire kiértünk az állomásra kiderült az ég és ragyogó napsütés fogadta a Boldogasszony zarándokvonat 800 fős keresztalját.

Már nyolc órára Csíkszeredára érkeztünk és felsorakoztunk „abc” táblácskáink mögé zászlóinkkal és nekiindultunk újra énekelve a hét kilométeres zarándokútnak először a Kegytemplom elé, ahol a ferencesek évszázadok óta őrzik a csodatevő Boldogasszony szobrát, majd tovább a hegynyeregbe.

“Angyalok Királynéja, tiszta Szűz! Kérjed a Te szent Fiadat érettünk. Ékes virágszál, hozzád esdeklünk, Szép Szűz Mária! Könyörögj értünk!”

Felemelő látvány volt, ahogy gyülekeztek a keresztalják az oltár előtt. Egy atya folyamatosan tájékoztatta a már megérkezetteket az újabb és újabb keresztalják érkezéséről; honnan és hányan jöttek.

Az eső az nem esett, de a nap az viszont sütött és volt vagy 30 fok. A szép idő is okozhat gondot, ha nem készülünk fel az égető napsütés ellen, úgyhogy látványosan leégtünk sokan. Egyesek a székely és magyar zászlók árnyékában találtak egy kevéske menedéket.

A Kegytemplom története: Az egykori Csíksomlyói gótikus templomot a 13. század közepén ferencesek építették Hunyadi János marosszentimrei győzelmének emlékére, a Sarlós Boldogasszony tiszteletére. A történelem során több ízben ellenséges hadak dúlták fel, majd a súlyosan megrongált templomot 1802-ben le kellett bontani. A mai kegytemplomot húsz év alatt építették barokk stílusban, belső berendezésének kialakítása 72 évig tartott. Madonna-szobra a 16. századi fafaragó művészet remeke és a korabeli Madonna-szobrok közül ez a legnagyobb. A sugárkoszorúval övezett Mária a földgömbön és a holdsarlón áll, feje körül tizenkét csillagból álló glória. A holdsarlón egy emberarc van. Jobb kezében királynői jogart, baljában a gyermek Jézust tartja, mindkét szoboralak fejét korona díszíti. A 227 cm-es, aranyozott, festett hársfaszobor eredetileg egy szárnyas oltár központi alakja lehetett.

A székely nép Mária-kultusza valószínűleg régibb időkig megy vissza, a „napba öltözött asszony” már a kereszténység felvétele óta a nép fő pártfogója és imáinak tárgya lehetett.

A Búcsú története: A búcsújárás hagyománya az erdélyi katolikusok emlékezetében egy legendás csatával függ össze, amikor is János Zsigmond erdélyi fejedelem Csík, Gyergyó és Kászon katolikus lakosságát erőszakkal akarta volna unitárius hitre téríteni. A legenda szerint 1567 Pünkösd szombatján János Zsigmond nagy sereggel érkezett Csíkba, hogy érvényt szerezzen akaratának. A katolikusok István gyergyóalfalvi plébános vezetésével pünkösd szombatján gyülekeztek Csíksomlyón. A Tolvajos-tetői ütközet alatt az asszonyok, a gyermekek és az öregek a csíksomlyói templomban imádkoztak, kérték Babba Mária – ahogy Máriát még ma is nevezik a csángók – közbenjárását, segítségét. A hagyomány szerint legyőzték a fejedelem seregét, azóta e győzelem emlékére rendezik meg minden évben a Pünkösdi búcsút. Érdekesség, hogy egy évvel később 1568-ban a tordai országgyűlés a korabeli Európában példátlan módon hozzájárult a szabad vallásgyakorláshoz és maga János Zsigmond engedélyezte a hitvitázást.

1989 után nemcsak az erdélyi, de a világ keresztény magyarságának ökumenikus közös nemzeti kegyhelyévé és találkozóhelyévé vált, és mára már félmilliós tömeg gyűlik össze a Kis-Somlyó és a Nagy-Somlyó hegy közötti nyeregben, a Salvator kápolna alatt, a szabadtéri oltár előtt.

Az idei búcsút a Lukács evangéliumából származó “Boldog vagy, mert hittél!” jelmondattal hirdették meg a ferencesek. A búcsú fő szónoka Csíksomlyón Ternyák Csaba egri érsek volt, aki szentbeszédében a boldogság és a hit összefüggéséről beszélt. Máriát említette példaként, aki – mint mondta – nem azért volt boldog, mert kiváltságokat kapott azáltal, hogy Isten fiának anyja lehetett, hanem azért, mert jobban hitt Istennek, mint saját tapasztalatának.

Szinte lehetetlen elmesélni azt a felemelő élményt, amit ez az embertömeg együtt éneklése jelentett, csak megélni ehet és kell. Sokan azt gondolják, hogy egy ilyen tömeg elrontja a hely szépségét. Nem hiszem, hogy szóval meg tudom győzni a kétkedőket, de talán ez a néhány fotó és rövid film segít elképzelni a valóságot.

Ünnepélyes hangulata volt a tavaly megkezdett lengyel-magyar kegyajándékozásnak is. 2012 Pünkösdjén ugyanez a zarándokvonat hozta el a lengyel częstochowai Fekete Madonna másolatát a Csíksomlyói Kegytemplom részére. A Csíksomlyói Szűz Mária szoborról egy marosvásárhelyi fafaragó készített másolatot, amelyet most a ferences atyák válaszgesztusként küldik az egyetlen magyar alapítású pálos rendnek Lengyelországba.

Az a megtiszteltetés ért bennünket, hogy egy vonaton utazhattunk ezzel a „Napba öltözött Asszonnyal” Budapestre, ahol a gellérthegyi pálos sziklatemplomban őrzik őt június 24-i továbbutazásáig.

„Madonna, Fekete Mária,

Fogd meg jól a kezünket!

Madonna, Fekete Mária,

Védd Hazánk és egyházunk!”

A szentmise végeztével a keresztaljak fegyelmezett rendben vonultak le a kegytemplom felé ki-ki énekelve, vagy rezesbanda szóra. Nekünk sikerült a Salvator kápolna oldalába érkező a Jézus-hágóján, a Keresztúton visszafelé, azaz a meredek domboldalon lefelé haladva érkeztünk meg a Kegytemplomhoz. A latin salvator szó jelentése magyarul megváltó.

A 15. századi kicsi kápolna a Pünkösdi búcsú fontos helyszíne, mert itt pihennek meg először a súlyos labarum zászlót vivő fiatalok és a búcsúsok ezen a helyen éneklik el az „Egészen szép vagy Mária…” kezdetű éneket a Szűzanya dicséretére.

Ugyanakkor a szombati pünkösdi búcsú éjszakáján, vasárnapra virradóan, a zarándokok egy része, legfőképpen a csángók, hajnalban felmennek a napfelkeltét várni, a Salvator-kápolnához. Ez a pünkösd reggeli napimádás egyedülálló néprajzi jelenség a Székelyföldön és az egész magyar nyelvterületen. A felkelő napnak pünkösd hajnalán különös jelentősége van: az új áldás az új kegyelem jelképe. A csángók napfelkelte előtt megkerülik a hegyet, közben elvégzik a Jézus szíve litániát és a Rózsafüzért. A Salvator-kápolna mellett eléneklik az „Ó áldott Szűzanya…” kezdetű éneket, amellyel a felkelő napot köszöntik. A székely természetkultusz hitben a napkoronggal együtt jelenik meg a látomás is: a Szűzanya, angyal, a Szentlélek galamb alakjában. Ezzel a szertartással kezdődik meg a Pünkösdi Szentlélek eljövetelének ünnepe és folytatódik a vasárnapi misékben.

A mi zarándokvonatunk ezt a ünnepet már kihagyta, bár hazafelé felmerült többünkben, hogy idegenforgalmi szóval élve fakultatív programként be lehetne iktatni az érdeklődők számára. Én nem hagynám ki!

Visszatérve az elvonuláshoz, itt már valóban hatalmas hömpölygő tömeggé „alacsonyodott” az ünneplő sokaság, és lassú, forró, poros csoszogással haladtunk a kétoldalt sűrűn felsorakozó különféle árusok között. A forróságban és tömegben nem volt kedvünk nézelődni, pedig bizonyosan akadt volna érdekes vásárfia.

Mi elhagytuk zarándok társainkat a vonathoz való visszatéréskor, mivel még meg akartuk nézni a város méltán híres Makovecz-templomát is. Ez a Milleneumi római katolikus templom 2003-ban épült.

A kéttornyú centrális templom a magyarság múltját és jövőjét ötvözi. A tornyok előtti kapubejáratok fölött öt-öt kereszt jelképezi a keresztény magyarság tíz évszázadát. A templombelső egy mindent átfogó teret ábrázol, ez a belső tér a jelenlévőkben a végtelenség és a határtalan nyugalom érzését kelti. A belső tér kúpos, jurta alakú kiképzése, a sátorház bibliai és magyar örökség is egyben, mely egész Eurázsiában fellelhető.

A sátortető közepét üvegkupola fedi, ahonnan a napfény világítja meg a templombelsőt. A templom tengelyében álló oltár Krisztust jelképezi, a magasból az üvegkupolán át érkező fény ráesik. A középről szétsugárzó fény világítja meg az oltár körül összegyűlő hívek közösségét, így minden a központra irányul, az oltáron és az oltár körül történik.

A szárnyas oltár formájával méhkaptárra emlékeztet, az őskeresztény forma az áldozatos Szeretet szentségi jelenlétére utal. Mögötte bimbós oszlopon a Feltámadási szobor áll, egy moldvai csángó-magyar faluból hozott vadcseresznyefából készült. Az átlátszó kupola négy sarjkán négy hatalmas, vörösrézből készült őrálló angyal néz le az oltárra; Szent Mihály, Gábor, Rafael és Uriel főangyalokat ábrázolják, a négy sarkalatos erényt jelképezik. Az angyalok keze védőn tárul ki a templom fölé, jelezve, Isten minden kegyelmet megadott nekünk.

A csodálatos építmény megtekintésével majdnem lekéstük az induló vonatunkat, már éppen keresésünkre indultak. A mai nap is közös esti imával és énekléssel zárult a vonaton.

Megérkezve újra Gyergyószentmiklósra, mindenki a saját szállására került fáradtan, de lelkileg bizonyosan feltöltődve.

A vasárnapi Pünkösdi szentmisét a város főterén felállított szabadtéri színpad-oltárról celebrálták az atyák a helyi plébánosokkal együtt. A szentbeszédet ma lengyel verbita szerzetesünk Gergely atya mondta, és kedves magyar beszéde néha derültséget is keltett, sőt azt gondolom, hogy ezt tudva élt is a lélek többnyelvűségével hiszen éppen azt ünnepeljük ezen a napon, hogy mindenki a saját nyelvén értheti meg Jézus Krisztus missziós szavát.

A húsvét utáni ötvenedik napon ünnepli a keresztény világ a szentlélek eljövetelét, az egyház születésnapját, pünkösd napját. Pünkösd a karácsony és a húsvét után a kereszténység harmadik legnagyobb ünnepe, neve a görög pentékoszté (ötven) szóból ered.

Pünkösd történéseit megörökítő Újszövetség részletesen leírja, miként szállt le azon a napon a Jézus Krisztus által mennybemenetele előtt megígért szentlélek a tanítványokra. A szentlélek kiáradt az apostolokra, betöltötte őket megvilágosító, lelkesítő, szeretetet sugárzó kegyelmével, hogy képessé váljanak Jézus Krisztus missziós parancsának teljesítésére, és ők különféle nyelveken kezdtek beszélni. Péter apostol prédikálásának hatására sokan megtértek, belőlük alakult meg az első keresztény gyülekezet, a jeruzsálemi ősegyház.
A püspöki szinódus 305-ben rendelte el a galamb vagy lángnyelvek alakjában ábrázolt szentlélek eljövetelének megünneplését. A katolikus egyházban a II. Vatikáni Zsinat liturgiareformja szerint a pünkösd az ötvennapos húsvéti ünnepkör ünnepélyes befejezése. Bár pünkösdhétfő a zsinati liturgiareform bevezetése óta már nem külön egyházi ünnep, számos országban – 1993 óta Magyarországon is – ünnep, amikor már elsősorban ez ide kapcsoló népszokásokat elevenítik fel, mint a Pünkösdi királyválasztás.

(Az ószövetségi zsidó népnél eredetileg aratási hálaadó ünnep vagy az első zsenge ünnepe volt, majd a mózesi törvény emléknapja lett, amikor arra emlékeztek, hogy Isten szövetségre lépett népével, Mózes törvényt hirdetett.)

A szentmise után visszaindultunk immár csomagokkal megrakva az állomásra, ahol kedves szóval búcsúztattak a helyiek és természetesen visszavárnak.

A hazaút bizony nagyon hosszú volt imádsággal, énekléssel együtt is. Egyvégtében néhány megállással 23 órára érkeztünk Budapestre. Itt fáradtan elbúcsúztak a négynapos úton friss ismeretségre szert tett útitársak. Talán még találkozunk…………………

Régi Székely himnusz