Csehországi túra 7 napban kisebb országban; fantasztikus tájak, kastélyok, világörökség látnivalók és rengeteg finom sör, sörgyárak és a Becherovka. Sok mindennel készültünk, végül szinte megterveztük a következő utunkat is….annyi a látnivaló Csehországban.

Hét napos utunk egy variáció, amit szeretettel ajánlok mindenkinek.

TELC

Reggel 6-kor indultunk Budapestről és háromnegyed 11-re értünk Telč városkába. Sajnos a Pozsony Prága autópálya éppen felújítás alatt van, így elég lassú az út. Jihlaváig autópályán utaztunk 400 km-t, majd délre fordultunk és további 40 km után elértük ezt a csodálatos 1992 óta az UNESCO világörökség részét képező 6000 lelkes várost, ami nagyon népszerű turista célpont, így  évente kb. 200 000 turista keresi fel.

Telč legjelentősebb látványosságai a reneszánsz Főtér és a Vár.

Régen a városba csupán két kapun keresztül volt lehetséges bejutni, mivel a várost halastavak veszik körül  a védekezés legjobb megoldásaként. Az alsó kaput, a Košer kaput, 1579-ben újították fel s máig megőrizte akkor kapott formáját. Felvonóhídja és védőbástyája nevét viseli a mostani utca. A felső Nagy Kaput két torony alkotta.

A város legrégebbi építészeti emléke az 50 méter magas Fehér Torony, amely késői román stílusban épült a 13. században és gyönyörű kilátás nyílik tetejéről.

  

A Főtér földszintes házait eredetileg fából építették, de miután a 14. században egy nagy tűzvész elpusztította a várost, az újjáépítéskor már követ használtak a gótikára jellemző arányokkal és földszinti, és emeleti elrendezéssel.

    

A 15. század második felében egységes terv alapján az épületek többségét késő reneszánsz  stílusban, később egyes épületeket barokk stílusban átépítették. Az épületek elé árkádsor került, homlokzatait különböző színűre festették, egyedien díszítették.

Érdekesség, hogy Mikszáth Kálmán műve alapján készült Fekete város című film, egyes jelenetei itt készültek.

Egy helyi legenda szerint Telč városát II. Otto morva herceg alapította 1099-i csata emlékére. 1335-ből származnak az első írások arról, hogy a város adót fizetett IV. Károlynak, aki sörfőzési és só értékesítési jogokat adományozott a városnak.

A telči vár, amely eredetileg királyi tulajdon volt, de később főúri családok váltogatták itt egymást, akik kastéllyá alakították.

     

     

A 16. században veszi birtokba a várost Zakariás Hradec, akinek életében volt a város virágzása. A felvilágosult a gazdag mágnás első felesége – Katalin Wallensteinnek köszönhetően gótikus várat és reneszánsz kastélyt épít olasz mesterek segítségével. A saját palotája mellet a városnak kórházat, vízvezeték rendszert, új tavakat épített.

A ma látható palota az ő idejét eleveníti fel. A cseh idegenvezetés mellett magyar nyelvű írott szöveggel végig lehet kísérni a látnivalókat.

     

  

     

Másfél – két órás séta után megittuk az első korsó cseh sörünket a helyi Svejk kocsmában a vár oldalában. Természetesen a helyi sört Zacharias-nak nevezték el.

Telč-ből közel 300 km Karlovy Vary, amely utat kb. 3 és fél óra alatt tettük meg Prágát dél felől kikerülve.

KARLOVY VARY

Későn érkeztünk meg a szállásunkra, de természetesen azonnal elindultunk sétálni a városba, már csak azért is, mert nagyon éhesek és szomjasak voltunk. Meglepetésünkre a várost „elfoglalták” az orosz turisták. Mindenhol elegáns éttermek és szállodák, ahol azonnal oroszul szólítják meg a betérő vendéget. Az orosz gyógyturizmusnak itt régi hagyománya van, már Péter cár is járt itt, őt követik mai utódai.

Végül találtunk egy nekünk való kedves sörözőt – az U Tamasu-t, és jól bevacsoráltunk helyi cseh specialitásokkal.

Másnap vettük igazán nyakunkba a várost. Időnkén kicsit esett, máskor meg szikrázó napsütés volt, de szerencsére azok a régiek ismerték a magas hegyekkel és erdőségekkel körülvett város időjárását és fedett sétányokkal védték forrásaikat.

Karlovy Vary  vagy németül Karlsbad Csehország legnagyobb gyógyfürdőhelye. Itt folyik bele a meleg vizű Teplá folyó az Eger folyóba. 400 m tengerszint feletti magasságban három hegység veszi körül: az Érchegység, a Császárerdő és a Duppaui-hegység. Minden oldalról erdők védik, a város 36%-át erdők, parkok teszik ki. Promenádjainak, sétálóutcáinak összes hosszúsága eléri a 130 km-t.

A fürdő természetesen a csehek nagy uralkodójához – IV. Károlyhoz kötődő legenda alapján vált híressé.

Úgy hírlett, hogy Károly egyszer elment vadászni egy erdős, hegyekkel és völgyekkel teli vidékre, zergét vett üldözőbe, amikor a vad hirtelen a mélybe vetette magát arról a hegyfokról, amelyen ma egy zergét ábrázoló szobor áll. A mélyben pedig ráleltek a meleg vizű forrásokra.

Egy másik forrás szerint Károly vadászkutyái találtak rá a buborékos meleg forrásokra, amelynek vizeit a császár tudósaival megvizsgáltatta és rájöttek, hogy ez a forró víz számos súlyos betegségre gyógyító hatással van. IV. Károly saját lába kezelésére használta sikeresen, így elrendelte egy kisebb vár építését. Az e körül kialakult település lett Karlovy Vary, vagyis Károly fürdője, ahol maga a császár is fürdőzött. Állítólag a mostani tanácsháza helyén a sziklába egy széket vájtak számára.

     

     

Az első fürdőt 1522-ben építették fel itt, majd az évszázadok során hatalmas személyiségek gyógyultak itt, mint Nagy Péter cár, Bach, Beethoven, Dvorak, Freud, Gogol, Marx. Ma is egy emléktábla tudatja velünk, hogy melyik házban élt Arany János.

Igazi fürdővárossá a 30 éves háború idején épült ki, a 18. században híres európai fürdőhellyé vált. 1759-ben egy tűzvészben nagy része leégett, és utána klasszicista épületeket emeltek.

1926-ban jöttek létre porcelángyárai, a híres Karlsbadi Porcelángyár és a Moser Üveggyár. Itt gyártják a híres Becherovkát is.

Karlovy Vary 12 gyógyforrása után a 13. forrása a világhírű Becherovka (38% alkohollal és 10 % cukorral).

Így hát az első állomásunk a 13. forrás, a Becherovka gyár lett. A vezetés előtt volt még időnk inni egy remek kávét és egy kupica Becherovkát az előtérben lévő kávéházban.

Becherovka

A jelenlegi gyár és múzeum területén volt az eredeti Becherovka gyár is már 1838 óta. De nézzük csak a valódi Becherovka történetet!

A Becherovka eredeti Karlovy Vary gyógyvízből, 20 féle gyógynövényből, titkos recept alapján készült likőr. A nemzedékről nemzedékre védett titkos receptet ma ma is csak két ember ismeri.

1805-ben gyógykezelésre Angliából Karlovy Varyba érkezett Gróf Maximillian Friedrich von Plettenberg személyes orvosával, Dr. Christian Frobrig.  Josef Becher patikus-vegyész Három Pacsirtához fogadójában szálltak meg és az orvos a hosszú kezelés alatt összebarátkozott a cseh vegyésszel, majd elutazásuk után odaajándékozta a tulajdonképpen közösen összeállított különleges gyógynövényes likőr receptjét a patikusnak, aki még két évig tökéletesítette az italt, majd Angol keserű néven kezdte árusítani gyomorbetegségek kezelésére.

1812-ben Karlovy Varyban járt Goethe, aki általában a három pacsirta fogadó mellett szállt meg és bár nem dohányzott és nem ivott alkoholt, az Angol keserűből mégis vásárolt. A legenda szerint ennek az italnak a hatására kezdte írni a Faustot.

Joseph fia Jan Becher (1813-1895) vette át a gyarmati kereskedelmet és a gyógy elixír gyártását. Őt tartják a cég alapítójának, mivel ő alapította mai gyár elődjét, valamint ő kezdte a mai zöld laposüvegben forgalmazni az italt. Zseniális marketingfogással élt; a kereskedelem fellendítése céljából mindig kicsit kevesebb italt szállított a megrendelőknek, mint amennyit rendeltek. Így sikerült mesterséges hiánnyal rendkívül nagy igényt keltenie.

Nagy sikere volt az elixírnek, így császári beszállítói címet kapott a Monarchiában, és havonta 50 liter Becherovkát rendeltek az császári udvar számára. Az első világháborúban pedig „katonai sikereket” ért el az ital a fronton.

A háború után fiú utód hiányában egy nő, Hedda Becher vette át a titkos recept titkát és egyben a gyár örökségét. 1938-ra már több mint 50 országba exportálták a 133 éves italt.

A 2. világháború után Hedda kénytelen volt a titkot eladni a svájci Undenberg cégnek. A gyártás így hosszú időre kettévált és kétféle, zöld és kék címkés Becherovka került a piacra. Hedda Becher végül megélte a családi likőr 200. évfordulóját és láthatta, hogy  cseh állami tulajdonba kerül a gyártás.

     

A múzeumlátogatás végén bemutatták és megkóstoltatták a ma gyártott 5 féle Becherovkát; az eredeti mellett készül citromos, chili- és menta ízesítésű, cukormentes vörösborral, és extra cukros ital. Háááát, én maradok az eredetinél.

Viszont remek koktélok is készíthetők az italból, amelyek közül a BETON a számomra legfinomabb. Meglepődtem, amikor megtudtam, hogy már 1967 óta keverik ezt a koktélt.

A múzeumban természetesen vásárolni is lehet, amit nem érdemes kihagyni, mert a Becherovka különlegességek csak itt kaphatók. A otthoniaknak is meg kell kóstolni ezeket a különlegességeket.

  

Na, most kezdjük elölről a forrásokat a 13. Becherovka után….. Nyakunkba vettük hát a várost a csendes esőben.

Karlovy Vary városnézés újra

Karlovy Vary tulajdonképpen egy hosszú, egyutcás város a folyó mentén, csodálatos klasszicista épületek, fürdők, kaszinók és kollonádok hosszú sora.

1992 óta műemlékvédelem alatt áll az egész város.

Karlovy Vary híres un. kolonnádjairól (oszlopcsarnokok). Építésük célja az volt, hogy a fürdővendégek kényelmes körülmények között tudjanak vizet venni a gyógyvízforrásokból még esős időben is, ahogy ez most velünk is megtörtént. Nagyon érdekes látnivaló, hogy a kollonádok alatt sétáló vendégek speciális csőrös pohárkákból iszogatják a helyi vizet. Vásároltunk mi is egy-egy csőrös pohárkát, hogy kóstolgassuk a gyógyvizeket. A jó cseh sör után azért ez a forró víz nem a mi ízlésünknek való, de bizonyosan hatásos gyógyír.

     

     

A világ egyik leghíresebb és legnagyobb hagyományokkal rendelkező fürdővárosának területén tehát 12 meleg vizű forrásában 40 féle kémiai anyag található, amelyeket gyógyászati célokra használnak. Az egyes források hőmérséklete 34 – 73 °C között alakul; vizüket ivó–, fürdő– és speciális gyógykúrákra használják az emésztőszervek és az anyagcsere zavarainak gyógyítására. A 73 °C-os hőforrások adják a hashajtó szerként használatos karlsbadi sót.

A legnagyobb kolonnád, a Malomkő Kollonád1871-1881 között épült. 132 m hosszú, 13 m széles, 124 oszlopa van, és 5 forrást “véd”.

Híres a Parkkolonnád is, amely alatt három forrás van.

A Forró tavasz kolonnád a Hotel Thermal és a Grandhotel Pupp között található, ahol a legmelegebb víz (72 ^oC) tör felszínre a városban. Ezekből a forrásokból percenként 2000 liter termálvíz tör itt felszínre.

Végig sétáltunk a kollonádokat, de minden véget ér egyszer, így a fedett folyosók után a csendes esős séta következett a Grandhotel Pupp épületéig. Ez a szálloda arról is híres, hogy itt játszódott a legutóbbi James Bond film, a Casino Royal.

De mi inkább a Diana kilátót kerestük meg, és némi tanakodás után mégis nekiindultunk a ködös kilátásnak a siklóval…. és mily szerencse, mire felértünk újra ragyogott a nap. Megérte a kilátásért és a jó Krushovice sörért.

     

További érdekességek Karlovy Vary életéből; fontos politikai szerepet játszottak az itt megszervezett titkos találkozók, mint például 1732-ben VI. Károly császár és I. Frigyes porosz király között, vagy 1819-ben Metternich kancellár és a német uralkodók titkos összejövetelének helyszíne volt.

20. századi szörnyű valóság az is, hogy a közvetlenül a második világháború utáni években a teljes német lakosságot kitelepítették a kollektív bűnösség elve alapján.

Visszatérve a városba nekivágtunk hazafelé a palotákkal, magas színvonalú szállodákkal tarkított domboldali utcáknak, ahol megtaláltuk a pravoszláv templomot, ami az itt gyógyuló orosz vendégek adakozásából épült 1889-ban.

Vásároltunk a híres a tányér nagyságú, ropogós, vékony, ízesített ostyalapból, az úgynevezett fürdőostyából, amit természetesen nagy kirakatok mögött látványosan sütnek és meg kell kóstolni, sőt haza is kell vinni belőle.

Karlovy Vary egyik leghíresebb fürdője a Smetana Parkban található 1906-os építésű V. számú fürdő (Lázne V), ami Csehország legnagyobb fürdője és ma is működik, 2004-ben felújították. Ezt mindenképpen ki kellett próbálnunk, de eleinte az árak elrémisztettek bennünket. A hazai méltán híres termálfürdőinkhez hasonló élményfürdőre számítottunk, de itt csak egyéni fürdőterápiák vannak elkülönített kádfürdőkben. Azért ebben a „szép” esős időben jólesett egy kis úszás és a szauna is felmelengetett a vacsora előtt.

A fürdőzés után kerestünk egy kedves kis kocsmát, és újabb sörök mellett elköltöttük “könnyű” csülkös, knédlis vacsoránkat.

Másnap reggel újult erővel indultunk útnak Pilsen felé, ami mindössze 80 km távolság, így egy óra alatt oda is értünk. A szállásunkat ugyan megtaláltuk, de amíg a szobákat elfoglalhatjuk, maradt időnk egy kis ismerkedő sétára a városközpontban…..

Plzeň (németül Pilsen) Csehország negyedik legnagyobb városa 170 ezer lakossal.

A „cseh sör fővárosát” 1295-ben II. Vencel alapította 4 folyó találkozásánál a bajor-, a szászországi és a prágai utak védelmére. A huszita háborúk alatt a katolikusok és a husziták egymást váltva foglalják el-vissza a várost.

A harmincéves háborúban II. Rudolf császár egy kis ideig a városban tartózkodik és házat is építtetett magának, amely ma is látható. 1606-ban távozik Plzeňből, de a császár katonái a háború végéig itt szállnak meg. A 19. században a város Prága után a legfontosabb település Csehországban.

1840-ben az elkülönült sörfőzők egyesültek és modern sörgyárat alapítottak, 1869-ben pedig Emil Škoda cseh mérnök megalapította a Škoda (csehül ez azt jelenti, hogy kár) gépgyár, miután megvásárolta a Waldstein család által létrehozott kis gépgyárat.

Természetesen mi elsősorban a világhírű sörgyár miatt jöttünk a városba.

Miután túl korán megtaláltuk a szállásunkat és még nem foglalhattuk el a szobáinkat, besétáltunk a városközpontba. Pilsen 2015-ben Európa Kulturális Fővárosa lesz, ezért hatalmas építkezések folynak városszerte, de már látható az „alagút vége”.

A város sakktáblaszerű alaprajzának köszönhetően az érett gótikus városrendezés egyedülálló példája. Történelmi központját a XIX. században lebontott középkori városfalak helyén létesített kertek és parkok veszik körül. A város jellegzetessége a gótikus Szent Bertalan-katedrális a 103 méter magas tornyával és a híres Pilseni Madonnával a főoltárán.

     

A kilátóként is szolgáló torony Közép-Európa legmagasabb templomtornya. Természetesen megmásztuk és megérte a csodálatos látványért. A ma 165 ezer lakosú város központi temploma egyidős a várossal, így ezt is II. Vencel király kezdte építene, de több mint 200 évig épült.

     

A Szent Bertalan-katedrális körüli tér, ugyancsak rendkívül impozáns méretekkel rendelkezik. A gigantikus, 168 x 191 méteres alapterületen anno hatalmas vásárokat tartottak. Most is sátorokkal volt tele a tér és mindenféle gasztro különlegességeket lehetett csemegézni; ettünk fekete kolbászt, sült füstölt sajtot és természetesen egy-egy korsó sört.

A főteret határoló reneszánsz, barokk, empire és neogótikus épületek homlokzatán csodálatos sgrafitto díszítéseket láthatunk. Az épületek közül kiemelkedik a sötét homlokzatú reneszánsz Városháza és tőle balra, világos homlokzattal a “császár háza” áll.

  

Érdekesség, hogy a Városháza emeletén megtekinthető a Serfőzők Próbapadja: erre kellett a mesternek ráöntenie a ser főzetmintát majd ráülnie, ha a sör megszáradása után nadrágja nem ragadt bele, akkor elfenekelték, a sör pedig kiöntötték.

Elsétáltunk a világ harmadik legnagyobb Zsinagógájához, amit a XIX. század végén mór-román stílusban emeltek.

Néhány látnivalót kihagytunk sajnos, de így van még miért visszajönni a városba.

Ilyen a pilzeni Sörgyári Múzeum, amely a legrégebbi ilyen jellegű múzeum a világon. Egy gótikus malátakészítő üzemmel kiegészült középkori, hajdan a sörfőzés jogával felruházott házban található. A kiállítás a sör történetét meséli el az ókortól a nagyipari sörfőzés kialakulásáig. A múzeumhoz Na Parkánu névvel egy söntés is tartozik.

Nagyon izgalmas kirándulás lehet a pilzeni földalatti folyosórendszer. A város szíve alatt található, egymással összekapcsolt két- és háromszintes pincék rendszere fokozatosan alakult ki a 13. századtól a 19. századig. Mintegy 17 kilométert kitevő folyosóival ez az egyik legnagyobb földalatti folyosórendszer egész Európában. A látogatás útvonala a Perlová utcában kezdődik, kb. 750 méter hosszú és 9-12 méteres mélységben halad a felszín alatt.

A legnagyobb élményt – amiért valójában idejöttünk – a Sörgyár jelentette.

A híres Pilsner Urquell sörgyár Csehország legnagyobb, s egyben világ egyik legmodernebb sörgyára. A korszerű technológia ellenére az épületegyüttes egy igazi építészeti gyöngyszem, ipari műemlék.

Pilzenben a város alapítása óta főznek sört, így II. Vencel sok egyéb jog mellett sörfőzési jogot is adományozott a városnak. Évszázadokon keresztül a város polgárai különböző minőségű sört gyártottak saját ízlésük alapján, mígnem 1838-ban a pilzeni Városháza előtt 36 hordó rossz minőségű sört kellett kiönteni. Ekkor határozták el a sörfőző polgárok, hogy összevonják tudásukat és pénzüket és közös gyárat alapítanak, amellyel örökre megalapozzák a pilzeni sör hírnevét. Az újfajta alsó erjesztésű sör első főzését Josef Groll tehetséges bajor sörfőzőre bízták, aki 1842. október 5-én előállt a hófehér habú, határozott ízű és dús aranyszínű Pilzeni Prazdroj sör első főzetével. Pilzeni Prazdroj = Pilsner Urquell = pilseni ősforrás

Nagy meglepetés volt számunkra, hogy ma a Pilsner Urquell sör többségi tulajdonosa az amerikai SABMiller cég, viszont jó hír, hogy csak kizárólag itt gyártják és a világ több mint 50 országába innen exportálják palackban, hordóban, dobozban, vagy tankokban.

Egy jól szervezett látogatóközpont várja a kíváncsiakat. A túra indulása előtt maradt időnk a helyi hatalmas „Na Spilce” pinceétteremben és sörözőben inni egy-egy korsó tankból csapolt világos és barna sört.

A cseh nyelven tartott túrához magyar nyelvű leírást kaptunk, így figyelemmel tudtuk kísérni a látnivalókat. A gyár hatalmas területén busszal szállítják a csoportokat a különböző bemutatóhelyekre. Először egy panoráma moziban végignéztük a sörfőzés technológiáját a komló és árpatermesztéstől a főzésen, erjesztésen keresztül a kész sörig. Megtudtuk, hogy a Pilsner Urquell sört a cseh természet áldásaiból főzik, vagyis kizárólag helyi kiváló minőségű alapanyagból és helyi saját kútból kapott vízből.

Egy korsó Pilsner Urquell sörhöz 3 ezer szem maláta és egy kávéskanál komló szükséges.

A film után megnézhettük a hatalmas gyárcsarnokot, ahol naponta közel 1 millió liter sört palackoznak. Először a sörfőző házat látogattuk meg, ahol 75 éven keresztül főzték a sört a hatalmas rézüstökben.

     

Megtekintettük a Pincelabirintust is, amely az elmúlt 100 évben 9 km hosszú pincelabirintussá növekedett, hogy helyet biztosítson a sör tölgyfakádakban történő erjesztésének. A hagyományos módszert nemcsak a látogatók kedvéért tartják működésben, hanem még ma is rendszeresen összehasonlítják az emberi kéz nélkül, gyártósoron készült sör ízét a hagyományos eredeti ízzel, és ha szükséges korrigálják a technológiát.

Hatalmas élmény volt az eredeti tölgyfahordóból csapolt korsó sört ízlelgetni a túra végén.

     

Hátra maradt még a jégpince megnézése. A múltban a sört csak jéggel tudták hűteni, ezért a sörgyárakban télen olyan mennyiségű jeget kellett felhalmozni, ami kitartott egész nyáron át. Ezért mindenhol találhatók a részén sziklából kivájt jégtárolók, méghozzá pincék legfelső részén, hogy az olvadó jég a pincék oldalában végigfolyva tovább hűtse a levegőt, így ideális hőmérsékleten tartva a sört.

A gyár területén természetesen ajándék bolt is található, úgyhogy bevásároltunk pólókat, söröskorsókat, majd visszatértünk a pincesörözőbe vacsorázni és természetesen sörözni.

     

Estére újra bekirándultunk a városközpontba csavarogni még egy kicsit a kivilágított utcácskákba és még betértünk néhány hangulatos sörözőbe is, sőt még egy késői utóvacsorát is elfogyasztottunk.

     

     

A Szent Bertalan templom meglepetéssel várt minket, mert a szemközti házból fényfestéssel különleges filmet varázsoltak a falára, amiben hosszan gyönyörködtünk, majd egy nagyobb sétával újra elértük a szintén esti fényben úszó Zsinagógát és az éppen felújítás alatt álló monumentális Színházat.

     

     

A következő két napot Prágában töltöttük. A mindössze egy órás utat megszakítottuk és meghosszabbítottuk a csodálatos Karlstejn várának meglátogatásával.

KARLSTEJN VÁRA

Karlštejn Csehország egyik leglátványosabb, teljesen épen maradt gótikus vára, a középkori Cseh Királyság egyik jelképe, amely a hasonnevű falu fölé emelkedő 320 m magas mészkősziklán.

A várat 1348–1355 között építtette IV. Károly német-római császár és cseh király  eredetileg pihenőhelyül, természetesen innen ered a neve is. A hosszú építkezés közben azonban módosította rendeltetését: végül a császári és a cseh királyi koronát és a koronázási ékszereket, valamint szentek ereklyéit őriztette itt.

IV. Károly alatt főként reprezentatív székhely volt — nagy előnyének számított, hogy mindössze egy napi lovaglásnyira feküdt fővárosától, az európai politikai elit találkozó helyének számító Prágától.

Károly jól döntött, mert jól védhető várat épített a cseh királyi értékeknek, ezt bizonyítja, hogy a huszita háborúkban, 1422-ben hiába ostromolták a prágaiak.

A 15. század végén késő gótikus stílusban változtatásokat hajtottak végre rajta, majd később II. Rudolf 1578 és 1597 között reneszánsz stílusban átépíttette. 1625-ben II. Ferdinánd megszüntette kiváltságos státuszát; a várat és a hozzá tartozó uradalmat a cseh királynők hozománybirtokává tette. Mária Terézia a várat a Nemeskisasszonyok Intézményének adományozta — az intézet itt rendezte be az uradalom gazdasági és igazgató központját.

Karlštejn történelmi jelentőségét a 18. század végén kezdték el értékelni. Az 1887-ben, Josef Mocker építész felügyelete alatt kezdett átépítéssel igyekeztek visszaadni a vár purista gótikus stílusát: egyes épületeket lebontottak, másokat újonnan emeltek — a vár ekkor nyerte el mai alakját. 1910 óta látogatható.

     

     

     

A vár architektonikus kialakítása három részből áll. A legalsó szint volt a „halandók szintje” itt lakott a császár, felesége és kíséretük. A legalacsonyabban fekvő Kúttoronnyal és a fő várudvaron található várnagyi házzal kezdődik, és ezt követi a monumentális Császári palota.

A megtisztulást jelképező második szinten emelték a Szűz Mária templomot, amit keskeny folyosó kötött össze IV. Károly magánkápolnájával, az uralkodó oltalmazójának szentelt Szent Katalin kápolnával.

A legmagasabbra a szögletes torony nyúlik, aminek falvastagsága helyenként eléri a 7 métert. Ennek legfelső emeletén rendezték be a vár legszentebb szakrális helyiségét, az „égi Jeruzsálemet” megjelenítő Szent Kereszt kápolnát.

A vár megtekintése két látogatói körben tehető meg;

• Az első kör 50-55 perc, ami alatt a Császári palota és a Mária-Torony látogatható kizárólag idegenvezetéssel
• A második látogatói körben a Mária-Torony, a Nagytorony és a Szent Kereszt-kápolna történelmileg legértékesebb helyiségei nézhetők meg szintén idegenvezetéssel, de csak előre megrendelés esetén lehetséges: reservace@stc.npu.cz

A Császári palota az Udvarnoki teremmel kezdődik, amelyet másként lovagterem előcsarnokának is neveznek. Itt találkozott, gyülekezett a császár kísérete. A melegen tartás érdekében a falat kazettás falburkolattal látták el. Az erkélyajtó felett IV. Károly és négy feleségének mellszobra látható.

A Hűbér- vagy Lovagterem a vár legnagyobb terme, ahol eredetileg a lovagi hűbérek festett szekrényekben tárolták az öltözetüket és fegyverzetüket. A terem keleti oldalán a nagytermet a félhenger alakú Szent Miklós kápolna zárja, amely oltárán Károly uralkodása idejéből származó Szent Miklós szobor áll.

A Császári palota kisebb keleti szárnyában a király magánlakosztály szomszédságában kapott helyet a várőrség. Később a helyiséget a Károly által alapított karlstejni káptalanok használták, ennek felel meg a berendezése is, ahol gazdagon faragott egyházi öltözetek tárolására szolgáló szekrény felett humanista tudósok, egyházi személyek portréi láthatók. A nagy feszület 1420-as évekből származik. Az átjáró helyiségben található vitrinekben középkori asztali játékok, kártya és sakk látható. Az un. „prevet”-be való betekintéssel képet kapunk a középkori várak illemhelyeiről is.

A császári magánlakosztály a kápolna alatti helyiségben kapott helyett, ahol a király együtt lakott fiával, IV. Vencellel, amikor Karlstejnben tartózkodtak. A hálószobát luxustextília díszíti, amely a szoba melegen tartását is szolgálta.

  

A Fogadóterem falait fakazetta borítja. A baldachinos trónszék egyedülálló mintája a középkori ülőbútoroknak. A helységet császár dolgozószobaként is használta, továbbá itt fogadta a magán és állami vendégeket.

  

Királyi ősök termének falait Károly tényleges és fiktív őseinek képeivel díszítették.

A Királyi Lakoma terem a palota másik fő reprezentációs terme. Az előző terem portréinak folytatásaként itt a Luxemburg-, a Jagelló- és Habsburg-házak cseh királyai láthatók.

  

A Mária-toronyban a várkincstár és a kincses kamra kapott helyet. Érdekességként itt látható egy krokodilfej, amelyet Szent György által megölt sárkány fejének tartanak.

  

A Szent-kereszt kápolna falait aranyfüst borítja, boltíveit kereszt alakban kirakott féldrágakövek díszítik. A boltozat a csillagos égboltot ábrázolja a Holddal, a Nappal és az akkoriban ismert öt bolygóval. A falakon eredeti táblaképek függenek — Olaszországon kívül sehol másutt nem maradt fenn ekkora, 14. századi festmény együttes. A százhuszonkilenc kép túlnyomó része Theodorik mester műve — szentek, szent pápák és püspökök, szent uralkodók és egyházi tanítók idealizált vagy hozzávetőleges képmásait örökítik meg. Az itt látható képek ma már csak másolatok, az eredeti táblaképeket a prágai Nemzeti Galériában őrzik. Az oltár fölötti, aranyozott ráccsal lezárt fülkében őrizték a birodalmi koronázási ékszereket és az ereklyéket.

A vár hosszan tartó küldetésére emlékeztet az itt látható a cseh királyi korona, a Szent Vencel-korona másolata. A koronát 1346-ban IV. Károly készíttette, és az ország patrónusának, Szent Vencelnek szenteltette. Összesen 22 cseh királyt koronáztak ezzel a koronával, ami színaranyból készült 220 gyönggyel és 96 drágakővel kirakott korona egyes drágakövei a világ legnagyobb és legszebb kövei. A világi hatalom legmagasabb voltát jelentő koronát a cseh király fejére csak a prágai érsek tehette fel. A Szent Vencel korona nem csupán remek művészeti alkotás, koronázási ékszer, hanem a cseh uralkodók legitimitását és főhatalmát, valamint Csehország szuverenitását évszázadokon keresztül megtestesítő szimbólum is, amelyet 1419-1619 között a karlstejni várban, a Szent Kereszt kápolnában őrizték. Ma a koronaékszereket a prágai várban, a Szent Vitus székesegyházban a Szent Vencel kápolna mögött található koronakamrában „hét lakat alatt” őrzik, és csak négyévente lehet megtekinteni.

A várban magyar nyelvű idegenvezetés nincs, viszont magyar nyelvű írásos útmutatót lehet kérni a pénztárban.

A remek kirándulás után kaptunk egy kis leckét a tilosban parkolásból; mire leértünk a középső parkolónak vélt területre, mindkét autónkon kerékbilincset találtunk. Szerencse a szerencsétlenségben, hogy a rendőr is a helyszínen volt, így a büntetés kifizetése után hamar megszabadultunk bilincseinktől. Nagyon figyelni kell mindenhol, mert előszeretettel bilincselik az autókat. Sajnos a csehül nem tudók a szöveges intelmeket nem érthetik – nem ártott volna a helyszínen egy megállni vagy parkolni tilos tábla, ami legalább nemzetközi.

  

Kis autós kalandunk után hamar Prágába értünk. Mindannyian már többször jártunk ebben a csodálatos városban, így most a nevezetességek közül csak párat néztünk meg alaposan, hanem inkább a prágai sörözőket próbáltuk feltérképezni nosztalgiáink és két régebbi sörös útikalauz alapján.

PRÁGA

A szállásunk elfoglalása után nyakunkba vettük a várost hogy megkeressünk egy nosztalgikus söröző helyet, ahol valamikor nagyszerűt ettünk. A Vltava partján elsétáltunk a Károly hídig, majd átgyalogolva rajta, az Óvárost kicsit kikerülve északnak indultunk a zsidó negyed felé.

A híres Károly hídon így októberben is hömpölyög a tömeg és kétoldalt utcazenészek és portré rajzolók dolgoznak. Nem érdemes visszafordulni, nem is lehet, hiszen visz a tömeg….

     

     

Kizárt dolog, hogy szomjan érkezzünk a végcélhoz – így meg is álltunk az U Rudolfína sörözőben, ami a művésznegyedben található szinte közvetlenül a Rudolfínum mellett, ami Prága legnépszerűbb hangversenyterme, amely Rudolf trónörökös nevét viseli. Így van ez a söröző elnevezésével is. Itt ittuk tehát az első Pilsner Urquell sörünket Prágában.

No de hiába mentünk tovább, a keresett sörözőt éppen tatarozzák, sőt fenekestül átalakítják. Végül hosszú keresgélés után, a Főtér érintése után visszakavarodtunk a zsidó negyedbe és egy remek kocsmában ebédeltünk és többek között barna Kozelt ittunk: ez volt a Krcma 1892-ből.

     

 

Belakmározva kicsit sétáltunk az óvárosban és a hatalmas tömegben el is vesztettük egymást, így ki-ki a maga orra után nézelődött késő estig, a következő kocsmáig.

     

     

A városnézés közben betértünk néhány sörözőbe, amiket a sörkalauz ajánlott és egyúttal a nosztalgiánknak is adóztunk leellenőrizve a változásokat.

Először az U Pinkasu sörözőben ittunk egy-egy korsó sört. Ebben a legendás sörözőben csapolták először a híres Pilsner Urquell sört. Az utóbbi években felújították és kibővítették, így ma a kétszintes kocsmának van egy pince része is és a szomszédos templom magas falát tartó pillérek között van a kerthelyiség, mi itt ültünk le egy fél órára.

     

A következő állomás az U Kocek, majd az U Vejvodu.

  

Végül a Nemzeti Színház közelében egy eldugott utcácskában találtuk meg a Rotundyt. Az U Rotundyt nemigen látogatják turisták, igazi helyi kocsma. A kocsmáros is “régi darab” lehet, nem túl kedves, vagyis nem mosolyog, mint ahogy a vendéglátás nagykönyvében meg van írva, de tudja, hogy jó sörét ül be a vendég, ezért kéretlenül is hozza az első korsót. Itt is megkóstoltuk a híres cseh sörkorcsolyákat, az Utopenecet és a Hermelint.

    

     

Hazafelé gyönyörködtünk az esti Prágában

     

     

Másnap a Prágai Várba, a Hradzsinban folytattuk Prága felfedezését. A reggeli sörünket az U cerného vola, azaz a Fekete Ökörhöz söröző ittuk meg. A csapos és a pincér itt sem mai fiúk és hihetetlenül összedolgoznak. Mire a pincér felvette a rendelést és odacsoszogott a söntéshez, addigra a langaléta csapos már kicsapolta a söröket. Ez a klasszikus söröző a Velkopopovici Kozel sör lelkes híveinek “temploma”. A csodálatos épületben patinás belső tér fogadja a vendégeket. Állítólag ide járnak a szomszédos külügyminisztérium tisztviselői és a Loreta templom harangozója is.

     

A Hradzsin főkapujához éppen az őrségváltáskor érkeztünk. Itt is hihetetlen tömeg tolongott, utcazenészek és beöltözött maskarások szórakoztattak.

     

  

Ugyan már jártunk itt mindannyian évekkel ezelőtt, mégis jó érzés volt újra bejárni a Szent Vitus székesegyházat, a Királyi Palotát, a Szent György katedrálist és az Aranyművesek utcáját. Mindig talál az ember újdonságot és az ismétlés sem hiábavaló.

A Szent Vitus Székesegyház a Prágai Érsekség főtemploma a prágai vár közepén. A székesegyház Csehország legfontosabb temploma, cseh királyok nyughelye.

A mai székesegyház helyén az első katolikus egyházi építmény a Szent Vencel által 925-ben építtetett korai román stílusú körtemplom volt, melyet Szent Vitus tiszteletére szenteltek. Más vélekedés szerint azért Vitus nevére esett a választás, mert az nagyban hasonlít a szláv Szvantevit napistenség nevére, így könnyítve meg a csehek számára a kereszténységre áttérést.

A jelenlegi gótikus székesegyház építésének megkezdése János cseh király utasítására történt 1344. november 21-én a prágai püspökség érsekséggé alakításával egyidejűleg.

IV. Károly király az új székesegyházat koronázó templomnak, családi kriptának és Szent Vencel tiszteletére rendelt zarándokhelynek is szánta. A templom építése csak lassan haladt. A huszita háborúk azonban leállították az építkezést és az addig elkészült részeken is jelentős pusztítást eredményeztek. Ráadásul 1541-ben tűzvész pusztította a templomot.

A következő évszázadokban csak egy ideiglenes lezáró falat építettek a szentély elé és a nagy torony barokk süveget kapott.

Csak a 19. század közepén sikerült a félkész székesegyház folytatásához szükséges anyagi feltételeket biztosítani, de például az ablakokat már a legnevesebb 20. század eleji cseh művészek készítették. Végül több mint 600 év után 1929-ben szentelték fel a befejezett székesegyházat.

     

  

A Szent Vitus Székesegyház francia típusú öthajós keletelt bazilika, nyugati homlokzatán kettő, a déli oldalon további egy toronnyal, kriptája több cseh uralkodó, köztük IV. Károly nyughelye. Szentélyének közepén I. Ferdinánd és családja sírhelye helyezkedik el. Az egykori körtemplom helyén ma a féldrágakövekkel és freskókkal borított falú Szent Vencel-kápolna található, amely mögött szó szerint „hét lakat alatt” őrizik a cseh királyi koronát és a koronázási ékszereket. Kulcsai az államelnök, a prágai érsek és a főpolgármester őrzik.

A Szent Vitus Székesegyház magyar vonatkozású emlékhely is, mivel Zsigmond-kápolnájában Báthori Zsigmond erdélyi fejedelem van eltemetve. Ő sok viszály után 1602-ben végképp lemondott az Erdélyi fejedelmi trónról, s a császártól kapott csehországi birtokára vonult vissza. Itt halt meg 1613. március 18-án. Földi maradványait a Černín család helyeztette örök nyugalomra.

A székesegyház bal oldali bejárati ajtaján látható dombormű Vajknak (Istvánnak ,a magyarok királyának) megkeresztelését ábrázolja Szent Adalbert által.

És még valami fontos magyar emlék; a figyelmes látogató két helyen is felfedezheti a magyar címert a Szent Vitus Székesegyházban. Azokat az időket idézik fel, amikor a történelem során többször is közös uralkodója volt Csehországnak és Magyarországnak.

De van a Hrandzsinnak egyéb magyar vonatkozása is, mégpedig az, hogy állítólag itt élt egy ideig a fiatal Hunyadi Mátyás Podjebrád György jóindulatú fogságában – pontosabban a Jiřská utca végében lévő Fekete-toronyban, ide írta „hollós leveleit“ neki az édesanyja, Szilágyi Erzsébet az Arany János-ballada szerint, s itt is jegyezte el első – korán elhunyt – feleségét, Podjebrád Katalint.

Prágában egyébként rengeteg magyar vonatkozású emlék van, amiről itt olvasható összefoglaló.

A székesegyházat elhagyva a következő magyar vonatkozású emlékbe ütközünk; itt áll ugyanis a híres Szent-György szobor vagy más néven Sárkányölő Szent-György szobra, amelyet egy testvérpár, Kolozsvári Márton és György készített 1373-ban (a köztudatban kisbetűvel szerepel a nevük, pedig a vezetéknevükkel ellentétben nem kolozsváriak voltak, hanem nagyváradi művészek, bár Kolozsváron születtek) Az itt látható Szent György szobrot valószínűleg Nagy Lajos király apósának, IV. Károlynak ajándékozta a két uralkodóház között tervezett házasság miatt. A szobor a gótikus magyar szobrászművészet egyetlen megmarad bronzból készült alkotása.

A magyar kormány 1896-ban, a Millennium évében két másolatot készíttetett a szoborról. Az egyik a Halászbástya alatt, a másik a kolozsvári református templom előtt áll.

A térről a Régi Királyi Palotába léptünk be, amely a Hradzsin déli részén található és eredetileg fejedelmi, majd a 10-16. században a cseh hercegek és királyok székhelye volt.

Az első, részben fából és vályogból épített fejedelmi rezidenciát a 11. században román kővár váltotta fel. IV. Károly ezt alaposan kibővíttette. Ma látható reneszánsz külsejét Jagelló Ulászló idejében kapta.
A reprezentációs célra épített Ulászló terem a késő gótika legszebb és legnagyobb építménye Prágában. Ez volt a cseh királyok trónterme, a rendi összejövetelek gyűlésterme, de még lovagi tornákat is rendeztek itt.

    

    

Az épületben található még Jagelló Ulászló hálóterme mellet a kancellári iroda is, és két teremmel beljebb történelmi helyszínre jutunk, itt kezdődött ugyanis a Harmincéves Háború, vagyis ennek a teremnek az ablakából dobták ki a két gyűlölt Habsburg párti katolikus helytartót (Vilém Slavatát és Jaroslav Martinacot). A két úr ugyan túlélte a zuhanást, de a háború kitört.

Harmadik állomásunk a kéttornyú, háromhajós Szent György Bazilika volt, amely a Hradzsin 1142-ben épült legrégibb román kori épülete. Szent Vencel a nagymamájának sírhelyéül építtette, de itt fekszik Szent Ludmilla királynő, Csehország keresztény vértanú védőszentje.

Ludmilla Szlavibor pogány szláv herceg lányaként született. Férje Borivoj az első katolikus cseh herceg volt, akivel együtt keresztelte meg őket Szent Metód valószínűleg 871-ben. Pogány fanatikusok elűzték őket az országból, de hamarosan visszatértek és további hét évig uralkodott Borivoj, amikor a hatalmat átadta fiuknak, Spytihněvnek, és feleségével? Ludmillával Tetínbe vonult vissza. Spytihněv halála után testvére  vette át a hatalmat, akinek felesége külsőségekben követte ugyan a katolikus hitet, de titokban továbbra is a pogány tanokat vallotta. Az ő ikergyermekük idősebbike Szent Vencel, aki 921-ben apja halála után még nagyon fiatalon lépett a trónra. Az ifjú Vencelt Ludmilla özvegy nagyanyja nevelte buzgó katolikus hitre. Végül Vencel féltékeny anyja gyilkoltatta meg anyósát. A legenda szerint Ludmillát a megbízott orgyilkosok saját fátylával fojtották meg imádkozás közben.

  

  

Végül, de nem utolsó sorban elsétáltunk a várfalhoz tapadó Aranyművesek utcácskájába is.

A XVI. század kilencvenes éveiben, II. Habsburg Rudolf császár uralkodása idején a várőrség lakta a házakat. Később Prága aranyműveseinek központja lett. A legenda szerint a király saját alkimistái kísérleteztek itt, hogy mesterséges úton aranyat állítsanak elő, és megfejtsék az életelixír titkát. Ez azért is valószínű, mert II. Rudolf császárt erősen foglalkoztatta az alkímia és az okkult tudományok, lévén erősen depressziós volt, így az uralkodás terhei elől Prágába “menekült”.

     

     

Az Aranyműves utca végén áll az 1496-ban épült Daliborka. Az erődítmény késő gótikus stílusban épült, földszintjén börtön volt. A hagyomány szerint nevét első foglyáról, Dalibor von Kozojedyről, a fiatal nemesemberről kapta, aki a földbirtokosokkal szembeszálló parasztok mellé állt. Amíg a várbörtönben sínylődött megtanult hegedülni, amit olyan művészi fokon művelt, hogy az emberek a börtön előtt csoportokba verődve hallgatták, amíg végül Dalibor és hangszere is elnémult. Később Smetana ezt a történetet írta meg Dalibor című operájában.

Ebben az utcában lakott Franz Kafka 1916-ban és 1917-ben. Az itt írt novellái A vidéki orvos című kötetben jelentek meg.

Emlékeim szerint régebben az egész utca különböző kézműves áruk bazárja volt, de mára egy mini skanzent alakítottak ki a kicsi házacskákból.

Strahov kolostor

A kolostor 1143-ben egy csoport premontrei szerzetes alapította A premontreiek egy római katolikus kanonikus rend, amelyet Szent Norbert alapított 1120-ban. Norbertinusokként vagy fehér kanonikusokként is ismertek. A kommunista időkben a kolostort bezárták, és sok szerzetest bebörtönöztek, de amint 1990-ben a kommunista rezsim összeomlott, a szerzetesek visszatértek ide. A kolostor területén található a Szent Rókus-templom és a Szűz Mária Mennybemenetele-templom, ahol Mozart játszott a templom orgonáján 1787-ben. Itt található a 800 éves szerzetesi Strahov könyvtár. A könyvtár több mint 130000 kötettel rendelkezik, beleértve 2500 olyan könyvet, amelyet 1500 előtt adtak ki, illetve 3000 kéziratot. A legrégebbi könyv a 9. századi Strahovi evangélium. A Strahov képgaléria pedig1836 óta Közép-Európa történelmét mutatja be.

      

Már nagyon vártuk a sok látnivaló utána a Klášterní pivovar különleges sör és ételválasztékát.

Mostani sörfőzde helyén, a kolostor udvarán 1628 óta főzik a premontrei barátok a különleges árpalét. Viharos történelme első lépcsője, hogy1635 és 1646 között a termelés különböző okok miatt szünetelt, majd a Prágát 1648-ban megtámadó svédeknek szolgált a kis főzde, akik ezt úgy hálálták meg, hogy a földdel tették egyenlővé. Az 1700-as évek közepén már ismét működött a kolostori sörbölcső, egy 1759-es okirat tanúsága szerint ugyanis a konyhát is teljesen átépítették.

1871 és 1875 között ugyancsak átalakították, hogy méltó módon szerepelhessen az Osztrák-Magyar Monarchia bejegyzett sörfőzdéinek lajstromában. Ehhez képest meglepő, hogy 1907-ben újra lakat került rá, az épületeket ugyanis gazdasági célra hasznosították. Néhány évvel később pedig lakásokat alakítottak ki ugyanitt.

A Kolostori Sörfőzde egyik legendás alakja Václav Mašek volt, aki eredeti szakmájára nézve a kádár mesterséget tanulta ki, és – minő véletlen – kései utódjához hasonlóan szintén a Staropramen gyárból jött át a Petřin-hegy tetejére dolgozni.

Václav Mašek a „Krobián” gúnynévre hallgatott, ami szabad fordításban, pokrócot, modortalan frátert jelent. Krobián állítólag azzal érdemelte ki a nem éppen hízelgő jelzőt, hogy a kolostori főzdébe betérő vendégeket így üdvözölte: „ Hát te meg honnan a pokolból kerültél ide?!”

Krobián úr korában a helyi polgárokon kívül jobbára az egyház jámbor szolgái ültek be a kolostori sörfőzdébe kártyázni és iddogálni a megbocsájtás reményében.

Az épületegyüttest 2000 és 2001 között teljesen felújították. A mai kis főzde az egykori kocsiszín épületében üzemel, a kolostor udvarára lépve balra találjuk. Ezer hektoliter az éves kapacitása.

A különleges sörök közül az ínyencek számára a fő attrakciót a Kolostori Sörfőzde Indish Pale Ale-ja (IPA) jelenti! Ez a méltóságteljes gránátvörös színben pompázó, markánsan keserű főzet igazi kuriózum.

     

     

Aki még több sörözőt akar meglátogatni Prágában, jó szívvel ajánlom a Prágai sörözők honapot.

Két napos prágai kirándulásunk után továbbutaztunk Český Krumlov felé, de útközben néhány további csodát is meglátogattunk. Először a husziták fellegvárában álltunk meg rövid időre, ami mindössze 90 km Prágától délre.

Tábor

Tábor a husziták egykori központja volt. A ma 37 ezres város nevét Krisztus mennybemenetelének helyéről, a Bibliában említett Tábor hegyéről (Galilea) kapta, de a mai cseh nyelvben is tábort jelent

Történelme összekapcsolódik Husz János követőinek tetteivel. Itt volt ugyanis a husziták egykori erődje, melyet 1420-ban egy vizektől védett gránittömbön Zsizska János (csehül Jan Žižka) vezetése alatt álló husziták alapítottak. A város után nevezték a husziták radikális irányzatát táboritáknak.

Az egykori feljegyzések szerint itt a teljes anyagi és emberi egyenlőséget igyekeztek megteremteni: Máig a főtéren áll az általuk használt egykori kádak sora, melybe a huszita seregbe jelentkezőknek – hogy teljesen egyenlők legyenek – minden vagyontárgyukat bele kellett dobniuk. Élelmezésükről a tábor gondoskodott és ott dolgoztak, ahová kijelölték őket. Papjaik nem voltak, felfogásuk szerint mindenkinek joga van a bibliát magyarázni, az Igét hirdetni. Ezért, mint „eretnekek” élesen szembe kerültek a katolikus egyházzal. Két szín alatt áldoztak, és jelvényük sem a kereszt volt, hanem a kehely. A táboriták közössége 1420-tól 1434-ig állt fenn. Ez idő alatt a huszita seregek győzelmet-győzelemre halmoztak.

A cseh rendek még a 17. században is kelyhes zászló alatt indultak harcba a Habsburg elnyomás ellen. A protestáns szövetség fehérhegyi veresége után is Tábor városa volt az utolsó erőd, amely a legtovább ellenállt az osztrákok megismétlődő ostromainak.

Tábor városa ma egy történelmi múzeum; városfalainak és bástyáinak egy része máig megmaradt. Kusza utcahálózata is a huszita időkre vezethető vissza, amikor az volt a cél, hogy a behatolók minél nehezebben tudjanak tájékozódni.

     

A főtéren áll egy reneszánsz díszkút, valamint a huszita vezérek emlékművei is itt találhatók. A huszita idők óta itt állnak azok a kőasztalok is, amelyeken a harcosok étkeztek, és itt vannak a Városháza 6. számú ház előtt azok a kőkádak is, amelyekbe a harcosok értékeiket beledobálták. Egykor itt tartották híres; támadásra és védekezésre egyaránt alkalmas harci szekereiket is. Aki olvasta Bán Mór Hunyadi könyvét, nosztalgiával néz itt körül, mert a mi Hunyadi Jánosunkról szóló históriában az ró hosszasan mesél a huszita harcokról, az ott alkalmazott harci szekerekről, amelyeket végül Hunyadi János a törökök ellen is sikerese bevetett.

     

     

Hluboká nad Vltavou kastély

A kastély története a XII. századig nyúlik vissza. Több nemesi család felváltva tulajdonolta, de mai formáját azonban a Schwarzenberg családnak köszönheti, amely 1661-től 1947-ig volt a kastély tulajdonosa.A kastély neogótikus stílusban terveztették és építették át az épületegyüttest úgy, hogy az a cseh tájban meglepő módon a windsori kastély másaként hat.

A Dél-Csehországban évszázadokig jelentős szerepet betöltő hercegi család vadászidényben használta a kastélyt. II. Johann Adolf és felesége, Eleonora lichtensteini hercegnő angliai utazásaik során kapott kedvet a romantikus angol stílus meghonosításához, és minthogy akkoriban Cesky Krumlovban volt rezidenciájuk, közelről irányíttatták a tizenegy tornyúra tervezett kastély átalakítást. 1871-re készült el a mű. Köszönhetően a hercegné kitartásának, az új külsővel együtt az enteriőrök is megújultak. A kastély mai gyűjteménye nemcsak XIX. századi trófeákból, ezüstneműből áll, a XVII. századi kárpitgyűjteménye is különlegesnek számít.

Először a kastélyparkot is néztük meg, hatalmas és gyönyörű. Megépítése legalább olyan körültekintéssel történt, mint a kastély átépítése. Sokat elárul, hogy az egyik kertépítő, Rudolf Vácha, aki 1825-től majd 50 évig állt a kastély szolgálatában, többször utazott külföldi tanulmányútra a herceg pénzén, hogy tudását gazdagítsa.

A kastélyban több mint 140 szoba van, aminek töredékét tekintettük csak meg, de álmélkodva nézelődtünk a Pazar berendezésű termekben. A túra a Hamilton szalonban kezdődik, mely a nevét egy skót származású udvari festőről kapta, aki még az 1700-as években állt itt szolgálatban. Képei természetesen a vadászatokat örökítették meg. Trófeák és XVIII. század grafikák díszítik a folyosók falait, ahogy tovább haladunk a szivarszobába. Itt a monumentális fehér gránitból készült kandalló felett a felirat Nil Nisi Rectum (Nincs más, csak az igazság) idézi a Schwarzenberg és a Lichtenstein család egyesülését. Egy későbbi Schwarzenberg, Terézia hercegnő magánebédlője után a fegyverekkel dekorált Vadász szalon következik. A kastély utolsó lakójának, dr. Adolf Schwarzenbergnek az ebédlője, nappalija és dolgozószobája zárja a túrát.

Meséljenek a fotót a mesés szépségről….

    

      

     

     

     

Český Krumlov

A mesekastély elhagyása után fél óra alatt Český Krumlov-ba értünk, a következő és egyben utolsó szálláshelyünkre. A városban természetesen nem lehet autózni, de mit tehet az ember, ha éppen a várban van a szállása. Hosszú tekergés után a csendes esőben megtaláltuk a szállásközpontot, ahol megkaptuk a kulcsunkat szép apartmanunkba, majd a kocsi kellett leparkolnunk meglepetésünkre a helyi sörgyár udvarán.

Egyszerre a Sörgyári capriccio jellegzetes sörgyári hangulatába csöppentünk, egy századdal korábbi világba.

A várossal egyidős a sörfőzés, a 13. századtól kezdve folyamatosan működött sörfőzde a városban. Az Eggenberg család 1625 és 1630 között – miután a birtokába jutott a város – sörgyárrá alakított egy folyóparti épületet. Ez azóta is, megszakítás nélkül sörgyárként üzemel. A Schwarzenbergek 1719-ben modernizálták és barokk stílusban építették újjá. A kommunizmusban államosították, de 1991 óta ismét magántulajdonban van az Eggenberg sörgyár.

A csendes esőben a sörgyár helyi kocsmájában megittunk egy-egy korsó sört mialatt egy kedves zenekar cseh dallamokkal szórakoztatta a sörivókat. Kár lett volna kihagyni.

  

     

Český Krumlov a Moldva folyó kettős kanyarulatának partján fekszik. Történelmi negyedét az UNESCO 1992. december 13-án a Világörökség részének nyilvánította.

A korai középkorban több cseh család birtokában is volt (Slavníkovci, Přemyslovci, Vítkovci). Jelentősége a Moldva partján futó kereskedelmi útvonal kiépülésével nőtt meg. A várat 1250 előtt kezdték építeni a Vítkovciak (Witigonen), majd amikor a család 1302-ben kihalt, rokonaik a Rosenbergek (Rožmberk) örökölték a birtokot. A gazdag Rosenberg család uralkodásával a város virágzásnak indult, a 16. századra már fényes reneszánsz város és kastély volt. Ekkoriban a család a cseh arisztokrácia és értelmiség megbecsült és nagy hatalmú eleme volt, tagjai több magas pozíciót is betöltöttek.

A Rosenbergek egészen 1601-ig birtokolták a várost, ekkor a felhalmozott adósságok miatt kénytelenek voltak eladni azt II. Rudolf német-római császárnak. 1622-ben nagybátyja, II. Ferdinánd osztrák főherceg az Eggenbergeknek ajándékozta a várost, a harmincéves háborúban nyújtott katonai segítségükért. 1719-ben az Eggenberg család is kihalt, őket a házasság révén rokon Schwarzenbergek követték, akik egészen a második világháborúig birtokolták a várat. Ők és korábban az Eggenbergek is komoly fejlesztésekbe kezdtek: a 18.század elején a kastély modern és fényűző volt, az átépítéseknél a bécsi udvart vették mintául.

A 19.századra a város jelentősége csökkent, új építkezésekbe nem nagyon fogtak, ennek köszönhetően a hely megőrizte reneszánsz-barokk karakterét. A városban és környékén ekkor több vízimalom működött, a század vége felé pedig egy grafitbányát is nyitottak.

1918. október 28-án a Csehszlovákia kikiáltásakor a zömmel németek lakta város csatlakozott az önálló dél-csehországi német megyéhez, amely Böhmerwaldgau néven Ausztriához szeretett volna tartozni. Egy hónappal később a csehszlovák csapatok bevonultak a városba. 1920. április 30-án a Krumau helyett hivatalosan is a Český Krumlov nevet kapta. Az 1938-as müncheni egyezménnyel Krumlov és környéke – más csehszlovák területekkel együtt – a Harmadik Birodalomhoz került. 1945-ben amerikai csapatok szabadították fel, a német lakosok többségét pedig kitelepítették. A kapitalista Ausztriához való közelsége révén a szocializmusban is elkerülte a komolyabb iparosítás, helyette katonai létesítmények épültek a környéken.

A csendes esőben – bármilyen furcsa – nagyon kellemes volt sétálni a mesebeli városka utcáin. A girbegurba utcácskák kicsit Szentendrére emlékeztetnek. Ott a széles Duna, itt pedig a kanyargós Vltava (Moldva) folyó teszi változatossá az utcaképet az átszelő fa hídjaival. A rossz idő ellenére többen kenuztak, kajakoztak a vízen.

Éppen egy hétvégi fesztiválra bukkantunk, úgyhogy a főtéren színpad állt, helyi zenekarok mutatkoztak be, körülöttük pedig színes vásári forgatag volt sátrakkal. Az eső nem nagyon zavart senkit sem, a jó hangulatot a jó sörök biztosították és a szabad tűzön sülő kaják fantasztikus illata.

     

     

Először betértünk egy kocsmába – itt is járt Svejk?, majd vacsorázni mentünk cseh specialitásokat: kacsasült párolt lila káposztával és knédlivel és persze Budvar barna sörrel.

  

Az esti séta – ha lehet – még hangulatosabb volt, mint délután. Óriási tömeg hömpölygött az utcákban és a főtéri vásári forgatagba. A sarkokon utcazenészek és nyitva minden kocsma…

     

     

… még a várba is felsétáltunk az eső ellenére, hogy felülről is gyönyörködhessünk a kivilágított városkában.

     

Másnap aztán megtekintettük a várat. Végre kisütött a nap, így még vidámabban indultunk az Alsó várba és a Torony megmászására.

A krumlovi vár a prágai Hradzsin után Csehország második legnagyobb vára. Öt udvarból és negyven épületből áll, valamint tartozik hozzá egy hét hektáros kastélypark is. Folyamatosan építették, bővítették a 14. századtól egészen a 19. századig, de a mai elrendezését a reneszánsz időkben, a 16. század elején végzett nagy átalakításkor nyerte el. Négy fő részből áll: alsó- és felső-vár, a barokk színházi rész és a kastélypark. A felső vár és a barokk színház közti várárkot egy sok emelet magas, boltozatos híd tölti ki.

A nagy kapun át jutottunk a várba, és a várárokban medvét találtunk. Hogy kerül ide egy medve?

A Rosenbergek jelképe a rózsa mellett a medve volt. A család úgy tartotta, hogy rokoni szálak fűzik őket az olasz Orsini nemesi családhoz, akiknek a neve nőstény medvét jelent. A kapcsolattal a Rosenbergek ősi származásukat szerették volna kihangsúlyozni, ezért a medvék is fontos szerepet kaptak. A várban a 16. századtól tartottak medvéket, először az udvarban volt ketrecük, majd a 18. századtól kezdve a mai napig is a várárokban tartják őket.

Az Alsó vár múzeumként funkcionál, és betekintést ad a korabeli váréletbe és a tulajdonos családok – főleg az utolsó tulajdonos Schwarzenberg család életébe.

     

     

A város egyik jelképe a kör alakú vártorony. Az 54 méter magas, hatemeletes torony az alsó vár belső udvarán található. Gótikus és reneszánsz stílusban épült, a 13.-tól a 16. századig. Az alsó szintek a vár legrégebbi részéhez tartoznak, míg a harangtorony a reneszánsz korban épült. A torony tetejéről szép kilátás nyílik a városra és a környező hegyekre.

     

Hihetetlen pompáról és művészeti kultúráról tanúskodik a Felső vár és palotakert színházi és magas színvonalú kulturális életet nyújtó létesítményei:

• az Álarcosbál terem
• a Kastélyszínház
• és a parkban található modernebb időkből való, Európában egyedülálló forgó nézőteres szabadtéri színház.

A jó állapotban fennmaradt és azóta fel is újított barokk kastélyszínházhoz hasonló csak néhány van a világon. 1776-ban építettek, akkoriban egészen modern díszletmozgató mechanikával, ami a mai napig is működik. Több darab eredeti jelmezei is fennmaradtak. A színház látogatható, de évente csak három előadást tartanak, ilyenkor barokk operát adnak elő mesterséges, gyertyafényt utánzó világításnál.

  

A várat elhagyva rövid séta utána a Kastélyparkba érkeztünk, ahol végre napsütéses idő ragyogott ránk.

A Kastélypark létrehozásának a gondolata a XVII. század vége felé fogalmazódott meg Krumlov akkori urai, az Eggenbergek fejében. I. Johann Christian von Eggenberg 1666-ban a megörökölt Rosenberg-kastély teljes rekonstrukciójára szánta el magát. A korábbi, inkább védelmi mint kényelmi célokat szolgáló építményt lakájosabb, komfortosabb arisztokrata székhellyé akarta formálni, és egy ilyen új kastélyhoz persze már egy pompás barokk Kastélypark is jár. Ezért 1678 és 1683 között a vár feletti domboldalt-dombtetőt lépcsőzetesen átalakíttatta, teraszokat hozatott létre, tómedret ásatott, és az egész kertet magas kőfallal vetette körül. 1690-92 között még egy Bellarie nevű nyári lakot is építtetett a parkba, amely ugyan az idők során jelentősen megváltozott, de a mai napig megcsodálható. A parkba egy fedett összekötő folyosón át közvetlenül a kastély épületéből is ki lehetett jutni, de természetesen több más díszkapus bejáratot is megépítettek.

     

     

A kert közepén található az Európában egyedülálló forgó nézőteres színház. A díszlet a kert maga, a nézőtér pedig követi a körülötte forgó eseményeket. Óriási élmény lehet, amikor elindult az előadás és a nézőtér forog a darab közepén az eseményeket követve

     

Vidám napsütéses időben köszöntünk el a városkától azzal az ígérettel, hogy ide is érdemes lesz újra ellátogatni, hiszen annyi mindent meg lehet még nézni, mint például a városban működő az Egon Schile Művészeti Központot, ahol az állandó Schiele-kiállítás mellett fiatal kortárs (cseh és külföldi) művészek alkotásai is megtekinthetők. A festő szeretőjével pár évig Krumlovban élt, amíg a város lakói nem túl erkölcsös életmódjuk miatt ki nem dobták őket.

Nem volt időnk megnézni Krumlov másik jelképszerű épületét, a Szent Vitus templomot sem, ahol a főhajóban áll Rosenberg Vilmos és felesége reneszánsz mauzóleuma.

És persze még rengeteget lehetne csavarogni a kis utcácskákban felfedezve a cseh gasztronómia különlegességeit és biztosan szerzek jegyet legközelebb ebbe a forgó nézőteres színházba.

Utolsó állomásunk a 7 napos túra végén hazafelé Třeboň volt.

Třeboň

A XVI. században Třeboň vidéke volt a Rožemberk-uradalom legjövedelmezőbb része. A város a Rožemberkek alatt élte virágkorát, akik 1366-tól egészen a család kihalásáig, 1611-ig birtokolták Třeboňt.

A család gazdagsága a Luznice folyó mentén fekvő mocsárvidéken a középkortól folyamatosan feltöltött  partvonalú, nagyobbacska halastavak láncolatából származott. A városfal mellett a „Svet” azaz a Világ-tó vizét fodrozza a sumavai szél. Ha körüljárjuk a tavat (12 km) akkor szinte ingyen összehozunk egy világ körüli utazást.

A város környékét természetvédelmi körzetté nyilvánították, egyúttal pedig UNESCO bioszféra-rezervátum is.

Parkolni a várfalon kívül lehet, majd a három megmaradt városkapu egyikén lehet belépni az óvárosba. Minden út a főtérre vezet, ahol látogatásunkkor egy városa rendezvény volt színpaddal, vásári sátrakkal. Az egész város itt volt ezen a szombaton,  így a Fő teret teljes pompájával nem tudtuk megismerni. Azt azért így is láthattuk, hogy a főtéren reneszánsz és barokk polgárházak vannak, a legszebb közülük a „Fehér ló” fogadó. Vele szemben a reneszánsz városháza, melynek tornyából szép a kilátás. Értékes műemlék a gótikus Szent Egyed templom és a hozzátartozó Ágoston rendi XIV. századi gótikus kolostor.

     

     

     

A fő látnivaló azonban a Rosenberg várkastély. Itt halt meg az utolsó Rosenberg.

A Roženbergek a 17. századig Csehország leggazdagabb főurai voltak. Ők uralták egész Dél-Csehországot. A család 1618-ban halt ki, még a fehér-hegyi vereség előtt. Az 1620-as fehér-hegyi csata a csehek Mohácsa volt. A vereség után Csehországot besorolják az örökös Habsburg tartományok közé, a cseh nemességet gyakorlatilag felszámolják, birtokaikat elkobozzák és idegen (osztrák-német stb.) császárhű családok között osztják szét. A Roženbergek birtokait a Schwarzenberg és Eggenberg hercegek kapják.

     

A kastélyban található egy alkimista laboratórium. Vilmos gróf erősen érdeklődött az alkímia iránt, állítólag az ő életelixírjükbe halt bele. Halála utána a Schwarzenbergek szerezték meg az uradalmat. A kastély udvarán álló barokk díszkút szobra a Schwarzenberg címerből lehet ismerős. A csőrében török fejet tartó hollót ábrázolja. A kastély bejárata felett a Roženbergek címere, a rózsa látható.

A „Fehér asszony” gyakran feltűnik Dél-Csehország kastélyaiban, így természetesen itt is. A szóbeszéd és a családi legendárium szerint ugyanis itt kísértett a Fehér Asszony, az egyik Roženberg sokat szenvedett neje, a 15. században élt neuhausi Bertha von Roženberg. A zsarnok nagyúr nem röstellte szépséges feleségét nélkülözések közepette halálra sanyargatni: éheztette, bántalmazta, télen-nyáron ugyanabban a ruhában járatta, így aligha csodálható, hogy időnap előtt távozott e földi siralomvölgyből. Halála után, bosszúból az igaztalanul elszenvedett sérelmekért, úgy döntött, éjszakánként visszajár a gonosz, hatalmaskodó urakat riogatni, de a jókat és gyengéket mindig védelmezte.

Errefelé szinte minden városnak saját sörgyára van. A híres Regent sörgyár itt található, a gyár sörözőjében pedig tesztelhettük is a kitűnő pivo-t.     

A sörözés után pedig megkóstoltuk a környék halkülönlegességeit.

     

Sajnos itt a VÉGE a hétnek!

Tetszett a cikk, feliratkozom hasonló témájú hírlevelekre!