és még egyéb látnivalók a környéken a honfoglalástól a reneszánszig –  Karos, Karcsa és Pácin településeken.

Már kirándultunk tavasszal a Bodrogközben egy vízitúra keretében. Most újabb látnivalóra hívom fel a figyelmet, mivel 2012. szeptember 16-án Karoson egy új Honfoglalás Kori Látogató Központ nyitotta meg kapuit. Karos Magyarország észak-keleti végében, a szlovák-magyar határ mentén fekszik Sárospataktól mindössze 15 kilométerre.

Karos a magyarság legősibb szállásterületei közé tartozik, ahol az 1980-as években a Kárpát-medence legjelentősebb vezérsírjait tárták fel. A leletek nemzetközi szinten is komoly hírnévre tettek szert, az pedig, hogy e kiemelkedő gazdagságú vezérsírok az ország egy jól körülhatárolható területén találhatók, arra enged következtetni, hogy a X. század első felében a magyar nagyfejedelmek hatalmi központja itt helyezkedett el. Tehát eleink innen irányították az új haza meghódítását és indították el kalandozó hadjárataikat.

A kiállításon interaktív eszközök, makettek, érintőképernyős alkalmazások és audiovizuális tartalmak segítségével egy különleges időutazás keretében mutatják be a IX-X. század korszakát:

  • a félnomád életmódot a Kelet-európai sztyeppén,
  • a Vereckei-hágón való átkelést, a honfoglalást,
  • a kalandozások korát, végül pedig
  • a letelepedést és az ország megalapítást,

oly módon, hogy  egy olyan honfoglaló magyar előkelő életútját kísérhetjük végig, aki még az Etelközben született, fiatal felnőttként élte át és harcolta végig a Kárpát-medencébe érkezést és a nyugati kalandozásokat, végül pedig a Bodrogközben telepedett le, itt halt meg, és a karosi temetőben temettek el.

„1899 nyarán az egyik Karos-széli tanyán dolgozó földművesek gazdag lovas sírokra bukkantak a munkájuk során. Az ide érkező szakemberek összesen tizenhárom sírt tártak fel, köztük azét a gazdag férfiét, akinek fegyverövét a honfoglalás kori régiségek között azóta is egyedülálló, kiterjesztett szárnyú sast ábrázoló ezüstveretek ékesítették. A töredékeiben is pompás leletanyagban tegezek, szablyák, íjcsontok, veretes övek, veretekkel díszített tarsoly, arab dirhemek, valamint nagyszámú lószerszám – köztük nők által használt kantárdíszek, ezüstberakásos kengyelek – tanúskodtak hajdani tulajdonosaik rangjáról, gazdagságáról.

Az 1900-as évek elején pedig egy a településtől északra húzódó dombon találtak gazdag leleteket, az tehát már igen korán világossá vált a régészek és a történészek előtt, hogy a környéken valószínűleg jelentős honfoglalás kori leleteket rejt a föld mélye.

Azonban egészen az 1980-as évek közepéig várni kellett az igazi áttörésig, amikor 1985-ben egy helyi lakos mélyszántás közben nyílhegyeket, vaskengyelt, aranyozott ezüst övvereteket, női lószerszámhoz tartozó szíjvéget és ezüstpénzeket talált. A szántás ugyan megroncsolta a sírok egy részét, de az ezt követő régészeti feltárás fontos eredményeket hozott a magyar honfoglalás korának megismerésében. Ekkor vált nyilvánvalóvá, hogy itt két egykorú temető fekszik, és II. számú temető területén összesen 73 sír került elő, sőt a dombvonulat harmadik tagján sikerült felfedezni az előzőekkel egykorú III. számú karosi temető 9 sírját is.

A három karosi temető igen szoros szálakkal kapcsolódik egymáshoz, a temetőkben ugyanis túlnyomórészt erősen felfegyverzett, hátaslovukkal eltemetett férfiak sírjait tárták fel, akiknek egy része még a Kárpátokon túli, keleti hazában születhetett, tehát részesei lehettek a honfoglalásnak. A 30 férfisírból 17-ben meg lehetett találni a magyarok egykor oly rettegett fegyverének, a visszacsapó íjnak, 16-ban pedig a nyílvesszőket rejtő tegezek maradványait. A temetők ezen kívül rendkívül gazdagok voltak olyan tárgyakban, amelyek viselőjük rangját, a korabeli társadalomban elfoglalt helyét jelezték. Ilyen volt például az aranyozott ezüst, vagy bronz veretekkel díszített fegyveröv, illetve az aranyozott ezüst lemezzel díszített tarsolylemezek, amelyek igen ritka leletnek számítanak a Kárpát-medencében. Feltehetőleg a sírok mindegyiket még a IX. század utolsó éveiben kezdték használni, az utolsókat pedig a 950-960-as években helyezték a földbe.

Az bizonyosnak tűnik, hogy a temetőben mindenkinek meg volt a maga kijelölt helye a társadalomban betöltött rangja, szerepe szerint. A férfi harcosok sírjainak túlsúlya pedig már elég hamar azt sejtette a történészek számára, hogy e közösségek nem szerveződhettek tisztán vérségi alapon.

Ezt később alátámasztotta az is, hogy a női sírok döntő többsége két rétegbe sorolható: vagy előkelő nők temetkezési helyei, amelyek gazdag mellékletűek, vagy pedig szolgáké sokkal szegényesebb tárgyi anyaggal. Tehát alig találtak köztük olyanokat, akik e két réteg között állnának, s a közrendű harcosok mellé illenének. Ebből könnyen ki lehetett következtetni, hogy a Karoson élő közösségek létük értelmét a harcosokban nyerték el.

A karosi ásatások eredményeként napjainkra mind erőteljesebb vonásokkal rajzolható fel a hipotézis, mely szerint a Felső-Tisza vidékén a X. század első felében olyan magas rangú férfiak éltek és temetkeztek, akiket egymáshoz nagyon hasonló méltóságjelvényekkel, s azonos rítus szerint indítottak a túlvilági útra, következésképp ezek a kiemelkedő rangú férfiak a fejedelem szolgálatában állottak, belső emberei, kíséretének vezetői közé tartoztak. Közülük kerülhettek ki nemcsak a fejedelem tanácsadói, hanem a kalandozó hadjáratok vezetői is. Az a jelenség pedig, hogy a sírjaik az országnak egy kis, jól körülhatárolható területén csoportosultak, vélhetően azt jelenti, hogy itt, a Felső-Tisza vidékén volt a X. század első felében a magyar nagyfejedelmek hatalmi központja.”

Honfoglalás Kori Látogató Központ részeként a falu határában, Eperjesszög II. temetőhalmán az ásatások helyén Honfoglalás Kori Temető rekonstrukcióját találjuk. A sírhelyek mellett egy obeliszk mutat méltó nyughelyet honteremtőinknek és egyben minden magyar embernek lehetőséget ad arra, hogy leróhassa kegyeletét eleink sírjánál. Az emlékhely egy másik részén kopjafa erdő áll, amit különböző szervezetek állítottak változatos formákban.


      

A park másik része a Honfoglalás Kori Skanzen a közeli Kisrozvágyon. A skanzen egy honfoglalás kori magyar falu rekonstrukciója. A természetes környezetben álló faluban a látogató megismerheti, hogyan élhettek őseink a 9-10. században. Megtekinthetőek az egykori lakók életkörülményeinek megfelelően berendezett jurtasátrak, a honfoglalás kori építészetnek megfelelő veremház, földre épített faház, kőalapú faház és a paticsház, melyekben különböző ősi mesterségeket bemutató műhelyek találhatóak.

      

      

Karosan a Látogató Központ mellett érdemes megtekinteni az

  • 1824-ben épített református templomot, és a
  • Honfoglalás 1100. évfordulójára emelt faragott kopjafát, amely a templomdombon áll.

A két honfoglalás kori települési emlékeket bemutató település között félúton található  a karcsai Árpád-kori templom, ahol szintén komoly restaurációs munkákat végeztek az elmúlt időben. TOVÁBB A KARCSAI TEMPLOMHOZ

Karcsától négy kilométerre Kelet felé elérjük Pácint, amelynek középpontjában emelkedik a Mágocsy-kastély, egyike Magyarország legépebben fennmaradt reneszánsz épületeinek. TOVÁBB A MÁGOCSY KASTÉLYHOZ

Tetszett a cikk, feliratkozom hasonló témájú hírlevelekre!