Augusztus 28-án, kedden Linzből Budapestre érkezik a

100 éves Schönbrunn lapátkerekes gőzhajó. 

A muzeális hajóval augusztus 29-én két alkalommal lehet sétaútra menni az Akadémia “A” kikötőből (a Lánchíd felett a pesti parton.)

  • 9:45-től 11:30-ig tart, ára 20 EUR,
  • 19:45-től 23:00 óráig, ára 42 EUR

Jegyvásárlás:

  • Hontours Utazási Iroda
    • Budapest, Váci utca 39.
    • 266-06-44
    • www.hontours.hu

A 100. szülinapját ünneplő BUDAPEST/1912 típusú oldalkerekes gőzhajó természetesen az Óbudai Hajógyárban épült 1912-ben, és 1913-ban kapta Bécsben kapta a Schönbrunn nevet a DDSG Duna Gőzhajózási Társaság tulajdonában.

1954-ben kellett először felújítani, de csak belülről kapott új köntöst, majd 1974-ben ugyan újjáépítették, de 14 év múlva leselejtezték.

1990-ben Budapesten étteremhajóként és kaszinóként üzemelt, majd Engelhartszellben állóhajó és kiállítást rendeznek be rajta. Vízbetörés miatt 1998-ban majdnem elsüllyed Linzben, de végül 2002-töl ismét szolgálatba állt, mint nosztalgiahajó.

  • Legnagyobb hossz:       74,62 m
  • Legnagyobb szélesség:  15,78 m
  • Befogadó képesség:      900 fő

régen

....és ma

Az Óbudai Hajógyár rövid története is ide illik:

„1829-ben létrejött – és mind a mai napig működő – “Első Dunagőzhajózási Társaság” (DGT) 1835-ben saját hajógyárat alapított Óbudán melynek elsőrendű feladata a társaság hajóinak karbantartása, javítása, valamint a hajópark bővítése lett. Gróf Széchenyi István közbenjárására a magyar fővároshoz közeli helyet kerestek a gyár számára, erre Óbuda magasabb fekvésénél fogva alkalmasnak találtatott. Először csak a kis szigetet szerezték meg, majd 1860-ban a vele földgáttal már összekötött nagy szigetet is bérbe vették. A Clark Ádám gondjaira bízott VIDRA kotró mélyítette ki a hajógyárhoz vezető csatornát, s egy hajógyári medencét is kialakítottak. Eközben Robert John Fowles angol hajóépítő vezetésével hozzáfogtak a hajóépítő telep berendezéséhez. A Duna mentén ez volt az első olyan létesítmény, amelyben modern ipari eljárással, tehát gépi erő alkalmazásával építették a hajókat.

1836-ban épült meg a 400 utas befogadására képes ÁRPÁD gőzhajó”, „amelynek tervét angliai útján vásárolta Széchenyi, kor technikai színvonalának csúcsát képviselte. A hajó a Budapest Pozsony távot „mindössze” 24 óra alatt teljesítette, s ezzel korának egyik leggyorsabb magyar hajójának számított. A magyarok büszkesége volt továbbá, hogy az angol főgéppel felszerelt hajó magyar fából készült. Az első világháborúban megsemmisült.” ÁRPÁD gőzhajó modellje a Budapesti Közlekedési Múzeumban látható.

„1838-ban a személyhajók mellett megkezdték a speciális vontató hajók és uszályok építését is. 1839-ben itt építették a kontinens első vastestű hajóját, a SOPHIE-t. A gyár dinamikus fejlődése révén rövidesen az egyik legnagyobb hazai iparvállalatnak számított. 1869-ben bocsátották vízre a “HATTYÚ” és a “FECSKE” – kifejezetten az átkelőhajózás céljára tervezett – szimmetrikus építésű, elől-hátul kormánylapáttal ellátott hajókat is, majd 1883-ban elkészült a “SÓLYOM” is. 1870-ben itt készült a XIX. század legnagyobb folyami személyszállító hajója az “ORIENT”, valamint itt épült 1895-ben Közép-Európa első úszódokkja. A gyár kapacitására jellemző, hogy az 1888-as évtől mindössze öt év alatt újítják fel a DGT teljes uszályparkját. Ebben az időszakban az átlagos munkáslétszám 1200-1700 fő között ingadozott. Olyan szakembereket nevelt ki a gyár, mint Mayer Ignác a későbbi linzi gyáralapító, Schlick Ignác, a későbbi budai vasöntő és gépgyár alapítója, Hartmann József az angyalföldi önálló magyar hajóépítés nagy úttörője és Veruda Péter hajótervező, akiért versengtek a nagy külföldi hajógyárak.

Az 1880-as évek végén a DGT hajózási monopóliuma végéhez közeledett, és sorra alakultak a magyar hajózási vállalatok, s a Duna másik partján a magyar hajógyárak. 1894-ben magyar állami támogatással megalakult Magyar Folyam- és Tengerhajózási RT már valódi konkurenciát jelentett a DGT-nek. Ettől kezdve az osztrák hajók Óbudán, míg a magyarok inkább Újpesten épültek. 1939-ben, Ausztria német bekebelezése után a DGT Gyár a Herman Göring Werke leányvállalataként működött tovább, hajóalkatrészeket gyártva más német üzemek számára. A háború után a gyár – mint volt német tulajdon – hadizsákmányként szovjet kezelésbe került.

1985-ben ismét átszervezés alá került az óbudai gyár és a Ganz-Danubius Hajógyár üzemegysége lett. Ekkor még folyt az OT sorozatú szibériai tolóhajók gyártása és a szovjet dunai hajózás számára is készültek tolóhajók, bár már jóval kisebb szériában. A szovjet megrendelések elapadása, a rendszerváltás és piaci nyitás azonban a hajógyárat nehéz helyzetbe hozta. Bár történtek kísérletek privatizációjára és külföldi tőkebevonásra, ezek sorra meghiúsultak. A gyár 1993-ban beszüntette tevékenységét.”

Forrás:

 Ne hagyja ki!

Óriási élmény Budapestet a Dunáról látni,

és ezt egy száz éves gőzhajóról!!!!!!!!!

Megosztás

Tetszett a cikk, feliratkozom hasonló témájú hírlevelekre!