Még a negatív reklám is lehet pozitív hatású, ha jól sáfárkodunk vele! Miért ne lehetne Ozorának jó üzlet a nyári fesztiváli botrány által keltett hírnév, hiszen csodálatos reneszánsz látnivaló van a településen, amihez mesés legendák kötődnek és a tolnai dombság bámulatosan festői?

A páratlan szépségű tolnai lankák között megbújó, friss vizű patakokkal átszelt Ozora egy bizonyos „Azara” – később Ozora család birtoka volt már az 1300-as évek kezdetén is.

A település felé közeledve már messziről szemünkbe tűnik a szőlőhegyek által körülölelt páros domb, amely egyikén a templom, a másikon a várkastély látható. Valamikor a várárkon átívelő híd kötötte össze őket. A várdombot és a templomot ma is a Sió és a Cinca patak vize veszi körül, amelyen hangulatos hidacskák vezetnek át a piactérre. A település különös módon mind a mai napig megőrizte reneszánsz hangulatát.

Különleges nevezetességeinek mindegyike megér egy látogatást:

• A kétemeletes, négyszög alakú reneszánsz vár, amelyet Ozorai Pipó, Zsigmond királyunk firenzei hadvezére építette a 15. század elején.
• Ugyancsak középkori állapotában maradt meg a firenzei mintára épített Sáfrán-kút.

További érdekesség, hogy

• a volt hercegi nagyvendéglőben lépett fel először színészként Petőfi Sándor.
• valamint az 1848-as magyar honvédség itt aratta első komoly győzelmét Roth és Filipovics csapatai felett. 1848. október 7-én Karl Roth vezérőrnagy 9000 főnyi horvát hadosztálya Görgey Artúr és Perczel Mór seregtestei, valamint Csapó Vilmos nemzetőr őrnagy népfelkelő és nemzetőr-csapatai előtt letette a fegyvert.
• A közelben, Felsőrácegrespusztán született Illyés Gyula költő, író. Gyermekkorát azonban Ozorán a rokonoknál töltötte. Innen kapott ihletésből született meg az „Ozorai példa” c. műve.

Mindenekelőtt Ozorai Pipó személye és élettörténete izgalmas, és az ő alakján keresztül válik érdekessé maga a hely. De az is igaz, hogy olyan a vár mintha Firenzéből hozta volna ide mókából egy dzsinn – egy darabka olasz reneszánsz a szegény kis magyar faluban, a gótika korából.

Tovább »

1456. július 22-én Nándorfehérvárnál világraszóló győzelmet aratott a Hunyadi János, Kapisztrán János és Szilágyi Mihály vezette keresztény sereg a keresztény Európát meghódítani akaró sokszoros túlerőben lévő török hadsereg felett.

Ennek előzményeként 1453-ban az oszmánok alig 21 éves uralkodója, II. Mehmed (1451-1481) elfoglalta Konstantinápolyt, a Bizánci Birodalom fővárosát, a „városok városát”. Az ifjú uralkodó felvette a Hódító nevet és kihirdette, hogy igényt formál az akkor ismert világuralomra és elindult egész Európát meghódítani.

III. Calixtus pápa keresztes hadjáratot hirdetett és elrendelte, hogy déli harangszó szólítsa imára a híveket a kereszténység védelmében. A pápa felhívása szokatlanul nagy visszhangra talált és minden eddiginél nagyobb – főként csehekből és németekből álló – keresztes had gyülekezett Bécs környékén, de a keresztesek soha nem találkoztak a Hódító seregével. Azokat Hunyadi János, Magyarország főkapitánya és a hetvenéves itáliai ferences szerzetes, Kapisztrán János (Giovanni da Capestrano), valamint az általuk toborzott zsoldosok és a környék felkelt keresztesei, „parasztok, kézművesek, szegény emberek” állították meg Nándorfehérvár falainál.A pápai rendelkezésnek és Hunyadiék győzelmének híre közel egy időben érkezett meg Budára és Bécsbe. Így nem véletlen, hogy a déli harangszó mindennapossá váló gyakorlata rövidesen átértelmeződött, és a köztudatban ma már a győzelem emlékeként él.

Kötelességünk tudatosítani minden honfitársunkban és kültársunkban a déli harangszó egész Európára gyakorolt magyar történelmi jelentőségét.

Tovább »