Motorcsónakok, Jet-Ski-k, vízisíelők és fürdőzők tömege lepi el a partot, vizet itt-ott.

Kalocsa kikötőjébe érve légkondis busz várja az utasokat és pár perc alatt végigszáguld velük a nyílegyenes jegenyesorral szegélyezett úton. Közben itt is kapnak idegenvezetést egy helyi kedves ember személyében. (Nem is idegenvezetés ez, hiszen itthon vagyunk kicsi hazánkban.)

Kalocsáról a férfiak többségének a katonaság jut az eszébe, másoknak meg a paprika, vagy a világhírű hímzés, pedig a város ezer éves múltja sok-sok szálon fonódott össze Magyarország történetével, s így a látványosságok megtekintése kiválóan alkalmas e közös múlt felidézésére.

Elsőként mégis a népművészetét mutatják be a hagyományos három osztatú Tájházban, amelyet  a belvizek elleni védekezésül kb. egy méter magas földhányásra építették 1936–ban. A ház előtt fedett tornác húzódik végig, a tetőt „szarkalábas” faoszlopok tartják, beosztása pedig a hagyományos parasztházak rendszerében épült; elöl a  színes, virágmintás kalocsai motívumokkal pingált tiszta szoba, középen van a szabadkéményes füstös konyha, az udvar felé nyílik a hátulsó szoba vagy „hátsó ház”, ahol a család élete zajlott.

      

Az utóbbi időben újra nagyon közkeletű lett a népi motívum, különösen ez a rendkívül színes kalocsai minta. Régebben mindössze turisztikai szuvenír volt, amelyet előszeretettel használtak az országimázs minden területén, de mára trendi divatmotívum lett még az ausztrál divattervezők körében is, nem beszélve Hamilton Forma1-es ruhájáról.

Hihetetlen, hogy mi mindent díszítenek kalocsai mintával:

      

      

Kalocsa város történetéről közben megtudhatják a vendégek, hogy Sárköz központja, a Duna-Tisza köze legrégebbi városa, Szent István király által 1001-ben alapított egyházmegye érseki központja, amely vezetője országrésznyi területeket igazgatott, és szükség esetén a hadak élén állt a honvédő harcokban. Első érseke a pápától a királynak a koronát hozó Asztrik püspök volt. Az érsekek közül több kiváló hadvezér volt, például Csák Ugrin és Tomori Pál. Az utóbbi, mint az utolsó középkori kalocsai érsek, a mohácsi csatában a magyar csapatok fővezére volt.  A török időkben a város és vidéke elpusztult-elnéptelenedett, majd a 18. században új életre kelt. A 19. század második felében az érsekek székvárosukat iskolavárossá fejlesztették, és országos hírű, kiváló oktatási intézményeknek adtak otthont. A 20. században azután világkörüli útra indult az itt termesztett paprika, és országszerte ismertté vált a város népművészete is.

Olvasson tovább!

Oldalak: 1 2 3